Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)

helyet az egyházi elöljáró választotta vagy a templom építésre már kiválasztott helyet csupán megszentelte. Jól ismert az a szokás, hogy korábbi köznépi temető dombját jelölték ki templom építésére, és az egyház ráépült a sírokra. A korábbi temetőre épített templomot több esetben sikerült megfigyelni, pl.: Bp. II. ker.-Szajkó u., Bp. IX. ker.Kána, Cegléd-Birincseh és -Nyúlfülehalmon. Amennyiben a templomnak több építési periódusát meg lehetett különböztetni, a temető sírjainál előfordult, hogy a később épített egyház alapozási árkával megbolygatták a korábbi templomhoz tartozó sírokat. Ez Tápiógyörgye-Шке parton, és Hévizgyörkön stb. is megfigyelhető volt. A magánegyházak alapításának a fentebb elmondottakon kívül volt még egy fontos oka, a nemzetség vagy a család temetkező helyének a biztosítása. Ez a kiváltság nem csorbult a kegyúri jog bevezetésével sem, az egyház továbbra is elismerte ezt a jogot. Pest megyei írott forrásunk is szépen alátámasztja ezt, pl. a Dabas-gyóni templomot 1417-ben zálogként átadták tulajdonosai, de a templomra vonatkozó kegyúri jogukat megtartották. Feltehetően a családi temetkezések és a jövedelmek további biztosítása miatt. Előfordult, hogy valaki a végrendeletében megnevezett egy templomot, ahova temetkezni szeretett volna, s ezért az egyházra hagyott értékes javakat. Ez történt 1522ben Érden, amely esetet Sárkány Ambrus végrendeletéből ismerjük. Különös jelenség, hogy a Veresegyház-Ivacson feltárt templom körül nem volt temető. Mindössze a templom belsejében tártak fel három sírt. Felmerül a kérdés, hogy csak a kegyúr és családja használta volna temetkezés céljára? Pest megyében több rangos személyt helyeztek örök nyugalomra. Vácon temették el I. Gézát (1077-ben), Gertrúd királynét, II. András első feleségét pedig (1213-ban) a pilisi apátságban. Árpádházi Margitot (1943-ban avatták szentté) és V. Istvánt (1272-ben) a margitszigeti domonkos kolostorban temették el. Kis Károlyt Visegrádon helyezték örök nyugalomra a bazilita, de eltemetésekor már bencés kolostorban (1390-ben). Tamás nádort, az ercsi monostor alapítóját, az apátság sekrestyéjében hantolták el (1186ban). Néhány egyházi elöljárónak időről-időre kifogása volt a hajóba és a szentélybe történő temetkezés ellen. A templomi temetkezés legszigorúbb ellenzői a ciszterciták voltak, csak királyok, királynék, érsekek és püspökök, később apátok eltemetését engedélyezték saját templomaikban. A legtöbb nemes számára a plébániatemplom jelentette a megfelelő végső nyugvóhelyet.

380 A reformátusok - például Debrecenben - már a 16. században megtiltották a templom körüli temetkezést. Városokban a helyhiány miatt ettől függetlenül is elkülönülhetett a temető a templomtól, mint pl. Vác-német városban. A templomok mellett, a korábbi sírokból újabb temetésekkor előkerült embercsontokat csontgyűjtőhelyeken ún. osszáriumokban hantolták el. Megfigyelték ezeket több egyháznál, pl. Nagymaros-R. k. templom, Pilisszántó, Pomáz-Tavan, Ráckeve-Szent Ábrahám monostor, Szokolya-Ref. templom kutatásakor. Előkerült régészeti feltárásokból néhány középkori sírkő, pl. 12-13. századi sírkövet Vácszentlászló-Templomhegyről, 14. századit Nagymaros-R. k. templom és VisegrádBazüita kolostorból ismerünk. Mindkét példány 1387-ből való, a visegrádi - .MAGISTER) .SIMON.NOTARI(US) = 'Simon mester jegyző' - felirattal. Penc-Sügyipusztán Fügedi 1991. 54-56. 227