Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)

zése, tájolása, a szentély formában igazodás a többi templomhoz - kapcsolódhatott csak szorosabban a birtokoshoz vagy az egyházi hatósághoz. Az itt található feltárt templomok csekély mennyisége alapján korai lenne végső következtetéseket levonni, azonban a felmerülő kérdések a templom kutatás új irányát kijelölhetik. A fenti hipotézis mindössze egy lehetséges megközelítési módot illusztrál, azzal a megjegyzéssel, hogy írott adatokkal jobban ellátott vidék összes templomának feltárása után lehetne mindezeket a kérdéseket pontosítani és ezeket megválaszolni. Bár nem a tájolásra vonatkozik, de a templomépítés (alaprajz) és a birtokviszony közötti kapcsolat kitapogatására a Dunántúlon már történtek kísérletek. Eredményük nem csekély, a hasonló alaprajzi formájú templomok azonos jogállású birtokokon fordultak elő.

376 Templom körüli temetkezés A temetés az egyház hatáskörébe tartozó liturgikus, közösségi esemény volt. A halottak temetése meghatározott rend szerint ment végbe. A kereszténység előretörésével fontossá vált az egyház számára a pogány temetési szertartások (úgymint a halottak mellé helyezett túlvilági útravaló, használati eszközök, fegyver stb.), a szent ligetekbe történő temetkezések visszaszorítása, majd írmagjának még az eltüntetése is, esetenként kriszti-anizálása (ló adományozása az egyháznak). Az 1092-es szabolcsi zsinat rendelkezett arról, hogy a közösség halottait csak a templom körüli megszentelt, többnyire bekerített területre, a cinterembe temethette. Ezt régészeti ásatásokból igazolhatóan árokkal vagy kerítéssel, gyakran kőfallal vették körül. A bűnösöket, kereszteletleneket csak a temetőn kívül helyezhették örök nyugalomra. Ez a szabály viszont a nagyobb számú és folyamatban lévő templomépítésekre enged következtetni. 60-70 éven belül a rendelkezést maradéktalanul végre is hajtották.

377 A Pray-kódexből (1192-1195) tudjuk, hogy a 12. században a halottas házhoz zsoltárokat énekelve körmenetben vonultak, a holttestet a pap szenteltvízzel meghintette és megtömjénezte. Ezután énekszó és harangozás közben kísérték a halottat a templom körüli temetőbe, ahol a sírnál a pap magyarul mondott beszédet: „Látjátok feleim szümtiikkel mik vogymuk, isapur és homu vogymuk... " A templom köré való temetkezés általános gyakorlattá válik a 12. századra. A halottak földbe helyezésekor - a templomok irányításához hasonlóan - szintén nagy jelentőséggel bírt a tekintet kelet felé fordítása. Lábbal kelet felé, fejjel nyugatra helyezték az elhunytat a sírgödörbe vagy ha a templom tájolása eltért a K-Ny-i iránytól, akkor az egyház tájolásához igazítva ásták ki a halott nyughelyét. A csak régészeti ásatásból ismert egyházaknál a temetők a templom használatának idejéhez nyújthatnak értékes adatokat. A Szent Gellért legendában azt olvashatjuk, hogy „megyéjét látogatta a püspök, hogy felszentelje azoknak sírkertjeit, akik templomot akartak építeni".

319 Talán a temetőben építendő templom szokást jelenti ez a mondat? Ebből ugyan nem derül ki, hogy a Czeglédi-Koppány 1964.150-153., Marosi 1969. Guzsik 1975.1979. Szabó 1984. 56. Török 1985. 58. Bíró 1997. 98. 226