Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)

nak, de ezt nem ismerjük, pl. Cegléd-Nyúlfülehalom esetében. A patrónus megváltoztatásának az lehetett az oka, hogy a templomot részleges pusztulása, vagy rossz állapota miatt újra- vagy átépítették. De lehetséges, hogy az egyházban profán esemény történt (megszentségtelenítés, gyilkosság stb.). Ismeretlen ok tette indokolttá az újraszentelést pl. Hévizgyörkön.

347 Ez alkalmul kínálkozhatott a védőszent váltáshoz is. A patrónus megváltoztatásának pontos oka azonban egyik esetben sem derült ki. Altalánosnak mondható a korábbi védőszent tiszteletének megőrzése. TEMPLOMÉPÍTÉSZET Az Árpád- és késő középkorban a templom, sok településnek egyben a központjában helyezkedett el. Pest megyében az ország más, műemlékekben gazdagabb megyéihez hasonlítva igen kevés napjainkig fennmaradt középkori épülettel büszkélkedhetünk. Mégis tartalmaz értékes gyöngyszemeket középkori templomépítészetünk, elég csak a nagybörzsönyi Szent István-templomra, vagy olyan különleges templom alaprajzokra, mint a Bia-torbágy-Ref. temetői, Kerepes-Kálváriái, Nagykőrös-nyárkútréti, Vácszentlászló-templomhegyi egyházra gondolnunk. Országos viszonylatban is különlegességnek számít a Nagymaros-Szent Mihály hegyi barlangkolostor maradványa. De még mindig lehet újat mondani a falusi templom építészetről is, amit az újabb régészeti és műemléki kutatások bizonyítanak. A megye több pontján régészeti feltárással sikerült kideríteni egy-egy mai napig fennálló épületről a korai, Árpád-kori eredetet pl. az isaszegi, vagy a hévizgyörki templom esetében. A megye déli részén, Cegléd és Nagykőrös környékén pedig jelentős falusi templomokat sikerült feltárni, pl. Nagykőrös határában több centrális templomot, Tápiógyörgye-Ilike parton fatemplomot, Cegléd-Birincseken halszálkamintás ún. opus spicatum technikával alapozott templomot. Számos kolostor feltárását kezdték el újra az utóbbi évtizedekben, ezek pl. a buda-szentlőrinci pálos, a kánai, a márianosztrai vagy a visegrádi ferences kolostor. A pápai tizedjegyzékben szereplő, vagy okleveles anyagban a 14. századtól feltűnő templomok tekintélyes része az Árpádkorban már létezett, de ezt számadatokkal nem lehetséges illusztrálni. A korszakonként bemutatott templomoktól el kell tekintenünk, mivel az épületek pontos datálása sok esetben nem lehetséges. Az egyházakat így alaprajzi formájuk szerint csoportosítva mutatom be. A templom szerkezete két fő részre tagolódik, a szentélynek, mint a neve is mutatja legfontosabb funkciója a szentmise bemutatása, valamint a pap és a papság tartózkodási helye a szertartás alatt. Többnyire néhány lépcsővel magasabb szintre is emelték, mint a hívek számára fenntartott helyet, a hajót. A szentélyben állították fel az oltárt, melybe beépítették valamelyik szent ereklyéjét. A miséhez használt liturgikus tárgyakat falba mélyített szentségtartó, tabernákulum, pasztofórium vagy ámpolna fülke őrizte. A falakat freskó, kárpit, később oltárkép is díszíthette. A szentély boltozása alacsonyabb tömegű volt, mint a többnyire téglalap alakú hajó. A szentély falszövete a keleti oldalán és gyakran a délin is egy-egy ablakkal áttört. A templombelsőben, a torony alatt, kemencét találtunk, melyet a benne talált 16-17. századi kerámia keltez a török időkre. Lehetséges az is, hogy a török kor után, a templom nem rendeltetésszerű használata miatt feltehetően szükséges újraszentelésénél kapott új védőszentet. 214