Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)

A rendszerint téglalap alakú hajó lefedése leggyakrabban boltozatlan, sík mennyezetes lehetett, esetleg nyitott fedélszékü. A hajóba nyílt a templom bejárata, kapuja. S ha a szentélyen esetleg nem is volt mindig ablak, a hajón igen, leggyakrabban a déli falon. Érdekesség, hogy a belső, déli hajófalban, közel a diadalívhez, román kori, félköríves lezáródású kegyúri fülkét találtak Cinkotán.

m A szentély felőli keleti falán mellékoltárokat is elhelyezhettek. A megyénkben legnagyobb számot kitevő falusi templomok gyakran műrészlet nélküli épületek voltak, díszítőelemeket az ablakokon, de leginkább a kapun fedezhetünk fel. Bár erre igazán szép példákat a nagy székesegyházakon lehet látni, de a kis falusi templomoknak is gyakran ez a leggazdagabban díszített része. Pl. BernecebarátiTemplomhegy, Kosd-R. k. templom, Nagybörzsöny-Szent Istyán templom, Penc-R. k. templom. A templom bejárata főként a hajó déli oldaláról nyílott, de előfordul a nyugati oldalon nyitott kapu is, pl.: Budakeszi-Belterület, Kerepes-Kálvária, MárianosztraToronyalja, Nagybörzsöny-Bányásztemplom, Nógrádverőce-Magyarkút, Pusztavacs, Pilisszántó templománál és a visegrádi-királyi kápolna esetében. Bár nem gyakran, de a hajó északi oldalán kialakított bejáratot vagy oldalkaput is találhatunk, pl.: Bernecebaráti, Budapest-Rákos-palota, Bp.-Margitsziget női domonkos kolostor, Nagymaros, és Ócsa templománál. Az egyházak alig egyharmadának ismerjük csak az alaprajzát, s ezek közül is kevés templomnál rendelkezünk ismeretekkel a felmenő fal vagy a nyílászárók helyéről, annak formájáról. A hajó déli oldalát általánosan három - rézsüs, bélletes, kifelé-befelé szűkülő formájú -, ritkábban két rézsüs ablak törte át. Rendszerint a hajó nyugati harmadában alakították ki a karzatot, melyet általában egy vagy két oszlop tartott. A Pest megyei anyagban 17 esetben

349 fordul elő. Ha nem készítettek mélyebb alapozást a karzatnak, hanem fából ácsolták, úgy régészeti nyoma valószínűleg nem maradt vagy nem mindig megfigyelhető, így akár több templomban is készülhetett karzat. Rendszerint a szentély északi oldalához kapcsolódóan alakították ki a sekrestyéket. A sekrestye a papok előkészületére (pl. megtisztuláshoz előmise tartása), illetve a templomi felszerelések tárolására szolgáló helyiség. Általánosságként elmondható, hogy zömmel a román kor végén, gótika elején jelentek meg a sekrestyék a magyar templomépítészetben. A templomok terének bővítése sekrestyével és toronnyal gyakoribbá a 14. századtól vált. Megyénkben nem túl nagy számban találunk sekrestyével bővített egyházakat, összesen 19 előfordulása ismert a középkorból. Ezek: Budakeszi-Belterület, Bp. II.-Szajkó u., Bp. XI.-Kána, Bp. XXII.-Csút, Dunakeszi-Alagi major, Szigetújfalu-Ercsi monostor, Hévizgyörk, Kemence, Kerepes, Nagybörzsöny-Bányásztemplom, Nagymaros-R. k. templom, Nyársapát, Ócsa, Rád, Szentendre, Szentlőrinckáta, Vác-német város, Vác-Székesegyház, Visegrád-királyi kápolna. Korai, 13. századi sekrestyét Szentendréről a várdombi templomból ismerünk. Nagybörzsöny-Bányásztemplomban a szentélyből a sekrestyébe vezető ajtó a 15. századra jellemző, konzolos, áthatásos, elszedett. Ez alapján feltételezhető, hogy a sekrestye is ez idő tájt épült, mint a hévizgyörki. Melis 1983. 22. L. a példákat a kegyúri karzatnál. 215