Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)

Középkori monostorok eloszlása Pest megyében Legkorábbi kolostort építő szerzetesrendek az országban a bencések, míg Pest megyében a baziliták és a bencések voltak. A 12. század végéről (1184, 1186, 1198) okleveles adattal rendelkezünk három további rendházról, melyek Pilisszentkereszten, Ercsin és Telkin épültek fel. De a legtöbb, szerzetesrendekre vonatkozó okleveles adatunk a 13. és 14. századból származik. Azonban ez nem azt jelenti, hogy ekkor alapították őket, hanem ez időben már bizonyosan működtek. Némelyik szerzetesrend plébánia funkciókat is ellátott azon a településen, amelyik közelében vagy ahol elhelyezkedett. A szerzetesrendek közül Pest megyében megtalálhatóak az ágostonos (Bp. XVI. ker.Evangélikus templom?, Vác-Szent Jakab kolostor, Visegrád), a bazilita (Visegrád), a bencés (Ercsi, Kána?, Mogyoród, Nagymaros-Szent Mihály hegy, Szigetmonostor, Telki), a ciszterci (Pilis), a domonkos (Margitsziget), a ferences (Margitsziget, Visegrád), a pálos (Budaszentlőrinc, Fejéregyháza, Márianosztra-R. k. templom, MárianosztraToronyalja, Pilisszentlászló) a premontrei (Szentkereszt-Aszód mellett, Csőt, Margitsziget, Ócsa, Zsámbék, Zsidó

235

) rendek. Az ispotalyos keresztes rend Felhévízen és talán Ráckevén telepedett meg. Ismeretlen a rendi hovatartozása a Galgahévíz mellett található nemzetségi monostornak, Ákosmonostorának. Néhány esetben vagy írott forrással rendelkezünk, de nincs meg az egyházi épület (Szentkereszt-Aszódnál, Szigetmonostor), vagy a monostort ismerjük, de nem köthető biztonsággal egyik rendhez sem (pl. Kána). Különlegességnek számít a hazai kolostorok között a Nagymaros-Szent Mihály hegyi remete barlangkolostor, amelynek helyiségeit sziklába vájták. Fügedi 1991. 61. 24. jegyzetben a szerző ismeretlen rendűnek tartja, pedig szerepel a premontrei kolostorjegyzékben 1280-90 körül. 192