Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)

Pest megyének a déli felében, Nagykőrös és Cegléd határában, az elmúlt évtizedekben Árpád-kori falusi templomok tervszerű régészeti kutatása folyt. Ennek során bebizonyosodott, hogy a 12-13. századi falvak szinte mindegyikében volt templom, egymástól 2-4 km-re.

236 Ez is illusztrálja, hogy lényegesen több településsel számolhatunk a megye déli felében is, mint az az írott forrásokból kiderülne. A megye területén az okleveles és régészeti adatok alapján bizonyíthatóan az Árpádkorra keltezhető egyházak száma eddig 146-ra tehető. Ez kevesebb, mint a fele, 40,5 %a az összes templomnak. A templomos helyek jelentős része nem érte meg a késő középkort. A települések és a templomok Árpád-kori végleges pusztulása sok esetben a háborúk és belviszályok, valamint a tatárjárás (1241-42) pusztításainak a következménye. A tatárjárás a megyében, különösen a megye Duna-Tisza közi területein, rendkívül nagy károkat okozott, amit a régészeti források is alátámasztanak. Györffy György szerint a Pesti-síkságon kb. 75 %-osra tehető a pusztulás mértéke. Átlagosnak mondható, hogy 15-16 faluból csupán 3-4 élte túl a mongol támadást.

237 Az Árpád-kor végén épített és a háborúkat átvészelt templomok számottevő része a 13. század végén-14. század elején az ún. falupusztásodásnak esett áldozatául. Az okleveles emlékanyagban a nyelvtörténeti kutatások is kimutatták ezt a folyamatot. Az -egyháza utótagú helyneveket a templomos falvak pusztulása, valószínűleg a tatárjárás után, a 13. századtól keletkezett névadásként határozta meg a kutatás. A középkorban jelentése 'puszta' volt.

238 Feltűnése a tatárjárást követő évektől a 15. századig - talán tovább is - nyomon követhető. Az utóbbi évek templomépítészeti kutatásai az ország különböző földrajzi adottságú vidékein is ugyanazt az eredményt tudják felmutatni, jelesül, hogy a falusi kő- és téglatemplomok nagy részét a 13. század közepére, második felére lehet keltezni. Újabb nagyobb templomépítési hullám azokban a helységekben, amelyek túlélték a nagy pusztításokat, ezekre az évtizedekre tehető. A továbbműködő egyházakat a késő középkorban rendszerint gótikus stílusban átalakították és gyakran kibővítették. A Pest megyei település- és egyháztörténet kutatásában jelentős előrelépést jelentett az 1938-ban Bártfai Szabó László tollából napvilágot látott Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig с mű. A fenti regesztagyűjteményt további oklevelek adataival kibővítve 1982-ben Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez címmel tette közzé. Értékes adataik - bár nem nélkülözik a kritikai ellenőrzés szükségességét óriási segítséget jelentenek a középkor kutatóinak. 1958-ban látott napvilágot a nagy lélegzetű Pest megye műemlékeit feldolgozó mű, melyben Makkal László foglalta össze átfogó igénnyel a megye középkori történetét.

239 Továbbá haszonnal forgathatjuk a Hont vármegyei anyaggyűjtést Bakács István vagy kisebb területi egységek, például a Galgamentére vagy Gödöllőre vonatkozó források publikálását Horváth Lajos tollából.

240 ZJ0 Tari 1995.144-145. Györffy 1998.^503. Pl. Cegléd környékén a régészeti adatokból tudjuk, hogy a 13. század második felét követően 16 faluból csupán 2 élt tovább. Tari 1995. 142-145. 238 Kristó 1983. 450-455. 239 АО, ZsO, Csánki I-V., Bártfai Szabó 1938., Bakács 1982., Makkai 1958. 240 Bakács 1971., Horváth 1980,1981., 1987. 193