Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)

rek jelenlétét is.

221 Templomokat, monostorokat a magánföldesurak az egyház (és a király) hozzájárulásával és azzal a kikötéssel építhettek, hogy mindig gondoskodniuk kellett az egyház fenntartásáról. Az egyházalapítás célja az örök üdvösség elnyerése volt. A földesúr az egyházat és a patronátust a tartozékaival együtt saját tulajdonának tekintette, a papot maga választhatta, jövedelmét élvezhette, így ez örökölhető és elidegeníthető is volt.

222 A nemzetség temetkezési helyéül is szolgált az alapított templom. A magánegyházi szervezet első nyoma all. század közepén jelentkezett és a század végére vált általánossá. Az 1092-es szabolcsi zsinat rendelkezései között találjuk „ha valaki az Istennek egyházat épített, és az adományt megnevezte, a megígért adományt azonban nem adta meg, ennek megszerzésére legyen illetékes,... a püspöki törvényszék" .

21Ъ Kristó Gyula szerint ezek ún. lélekadományok (kisebb-nagyobb ingatlanok) voltak, melyeket az örök lelki üdv elnyeréséért már all. század elejétől ajándékoztak a világiak az egyháznak.

224 A földesúr a birtokán alapított egyház vagy nemzetségi monostor felett a 12. század végétől ún. kegyúri joggal, patronátussal rendelkezett. Magánegyházak adományozására vonatkozó néhány későbbi Pest megyei példa, pl. Albertirsán, Alsónémedin, Budajenőn, Perbálon, Tápióbicskén stb. fordul elő. A magánföldesúri templomok másik jellemzőjének tekinthető a hajó nyugati végében kialakított kegyúri karzat. Pest megyében a templomhajóban ennek nyomát 17 templomnál

225 sikerült megfigyelni. A Szent László király uralkodása alatt megszilárduló egyházszervezet tehát kiszélesedett templomépítő tevékenységben is megnyilvánult, mely a 12-13. században még nagyobb lendületet vett. Összefüggésben volt ez a magánföldesurak egyházak birtoklására törekvő igényével is. A 12. században, amikor a magánalapítású templomok és kolostorok egyházi joghatóság alá kerültek, a részjogokat magában foglaló kegyuraságot átengedték a földesúrnak.

226 A 12-13. századtól csak tiszteletbeli jogok jártak a kegyúrnak: megkülönböztetett hely a templomban, templomba temetkezés, a monostor tizedeiből részesedés, stb. Apátot, papot már nem nevezhetett ki, csak bemutathatta jelöltjét a püspöknek. A gyakorlatban azonban mégis nagyobb hatáskörrel működtek a kegyurak, néhány eset azt bizonyítja, hogy püspöki jogokat bírtak, ami ellen az egyház többször tiltakozott.

227 Felmerülhet a lehetősége, hogy fa-, patics-, vályogépület esetében a faluközösség, kő- vagy téglaépület esetén vándor építőmester vezetésével folyt a munka. A térítőpüspökök, szerzetesek mestereket is hoztak/hozhattak magukkal, de lehet, hogy egy-egy bencés szerzetes maga is építőmester volt. 222 Fügedi 1991. 37., 40. 223 Szilágyi 1961. 29. 224 Kristó 1999.105-106. Bernecebaráti-Templomhegy, Budakeszi-Belterület, Bp. II. ker.-Budaszenőrinc, Bp. XI. ker.Kánai apátság, Bp. XV. ker.-Rákospalota, Bp. Margitsziget-Ferences és Premontrei kolostor, Galgamácsa-Ecskend, Hévizgyörk (?), Kisnémedi-Temetö, Nagykovácsi-Pusztatemplom (?), Nagykáta-Kenderhalom, Nyársapát, Sülysáp-R. к. templom, TörteiВesnyj, Visegrád-Espresi templom, Zsámbék premontrei templomban a korai templom. 226 Koszta László: Magánegyház. In: KMTL 1994. 422. 227 Fügedi 1991. 41. 190