Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)

dó égett réteg, -0,86-1,0 m mélységben. A templom Ny-i végében -0,70 m mélységben figyelhető meg egy késő középkori, kőporos építési szint, fölötte már a templom 16. századi pusztulási rétege húzódik. (A közölt mélységadatok tetszőleges ±0,0 szintje: +101,75 m.) A templom bejárata a D-i oldalon lehetett. Az egykori járószint felett megmaradt Ny-i falon nem találtuk bejárat nyomát, viszont a D-i fal elbontott maradványai között több faragott kő került elő, melyek kapu töredékei lehetnek: kváderek, féloszlop töredék, gótikus bordatagozat, oszlopfő (?) töredéke, kapuzat keretéhez tartozó faragvány. Egy késő középkori átépítés emlékét őrzi a szentély belsejébe épített, hevenyészetten rakott U alakú fal, amellyel a szentélyt egyenes záródásúvá alakították át, s így az épület mintegy 2,50 m-rel rövidebb lett. Az átalakításra valószínűleg a templom valamilyen pusztulása miatt volt szükség - talán az 1541. évi török hadjárat után, amikor a falu is elnéptelenedett -, s ezután az 1540-1550-es években már csak néhány család lakta a lassanként teljesen pusztává váló települést. A templomtól északra és keletre előkerült a kőből épült kerítőfal egy-egy szakasza. A templom körül és a templom belsejében temető volt, amelyet a Napóleon-sánc építésekor erősen megbolygattak. A római tábor ásatása során 1995-1996-ban, valamint a templom 1997. évi feltárásakor összesen 72 sír került napvilágra. A hajó északi oldalán feltártunk egy téglalap alakú, kőből falazott, szépen vakolt sírépítményt, amely valószínűleg egy család temetkezőhelye volt, ugyanis több, különféle nemű és korú egyén csontvázát is feltártuk egymás fölött. Valószínűnek tartjuk, hogy a falut a 15-16. században birtokló, az 1500-as évek elejére már több ágra szakadt nemes Bátéi család sírboltját találtuk meg. A sírépítmény a 15. századra keltezhető. 179