Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)

Pálóczi-Horváth András: Százhalombatta-Dunafüred-Klisza dűlő A középkori Báté falu templomának feltárása Százhalombattán, Matrica római tábor területén 1997-ben középkori templom alapfalait tártuk fel. A római tábort a 19. század elején épített ún. Napóleon-sánc szeli átlósan keresztül, ennek tövében, a principia épületének egyik sarka fölött fekszik a templomrom. A római tábort a régészeti kutatás régóta ismeri,

186 a tábor területére és közvetlen környékére lokalizálható a régészeti leletek szerint az Árpád-kor elejétől lakott Báté falu, amely a Duna mentén kb. 1 km hosszan terült el.

187 A római tábor a falu északi harmadánál helyezkedik el. A falu első okleveles említése 1318-ból ismert, ekkor a mai Ercsi területén fekvő Eth (Ety) falu keleti szomszédja. 1382-ben az étyi plébános a kezén lévő birtokokat (Éty, Báté, Székely) Waras Báthori Miklós fiaira és Ákus fia Lukácsra hagyományozta. Az oklevelekben a falu neve Bothey, Bathey, Bathe alakban szerepel. Az Árpád-korban Báté (Batta) Fejér megyéhez tartozott, később Pilis, majd Pest megyéhez számították.

18 A középkor végére Báté kettévált: Alsó-Báté a római tábornál fekvő korábbi település, Felső-Báté (Kis-báté) pedig tőle É-ra-ÉNy-ra helyezkedett el. Mindkét Báté falu a 16. század közepéig volt lakott, az első török hadjáratok idején pusztulhatott el. A török adóösszeírások szerint 1546-ban még néhány család lakta, 1559-ben azonban már lakatlan, később sem népesült be újra.

189 A középkori falu emlékét őrizte meg Százhalombatta nevének második fele. A templomról a korabeli írott források nem szólnak. Az egyhajós, nyújtott félköríves (vagy patkóíves) szentélyzáródású kőtemplom alaprajzi típusa szerint a 12-13. században épült. Hosszúsága az alapozásban 13,05 m, szélessége 6,24 m. A középkori templom tájolása ÉK-DNy (É-tól való eltérés 64°), mintegy 45-50°-kal eltér a római falak irányától. Az építkezés során több helyen átvágták a római tábor principiájának falait, s a templom alapozásába római kőfaragványokat és kváderköveket is beépítettek. Az alapfalak vastagsága 1,0-1,10 m; a szentély falai 0,70-0,90 m, illetve a szélesen rakott lábazattal együtt 1,10 m vastagok. A lefelé keskenyedő, alul tört kőből, felül nagyobb kövekből rakott alapozás mélysége az eredeti járószinthez képest kb. 0,80 m. A járószint fölött alacsony lábazatot hagytak és a szintén nagyoltan faragott kövekből épített felmenő falat kb. 10-20 cm-rel visszaugratták, ahogy az ÉNy-i saroknál, illetve a szentély D-i és K-i részén ezt megfigyeltük. (94. kép) A középkori járószintek töredékei a szentélyben és a hajó K-i végében -1,10 m és 0,86 m mélységben maradtak meg. Egy korai pusztulást jelezhet a D-i falon kívül húzó1№ MRT 7. kötet 1986. 27/6. lelőhely. 187 MRT 7. kötet 1986. 27/7, 27/8, 27/12. lelőhely. 188 Györffy 1987. 349, 362., Sőregi 1993. 56-59. 189 Káldy-Nagy 1977. 44., Káldy-Nagy 1985.105-106. 178