Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
nélkül". Ez azonban sem a mezővárosokra, sem a falvakra nem vonatkozott! Az l608. szeptember 29-i koronázás előtti törvény megerősítette a bécsi béke döntéseit és a mezővárosokra, valamint a falvakra is kiterjesztették a szabad vallásgyakorlatot 2 . Az 1645. december 16-án aláírt linzi béke kellett ahhoz, hogy újra mégerősítsék a korábbi törvények érvényességét a protestánsok vallásszabadságáról mind a mezővárosokban, mint pedig a falvakban. Az 1646. szeptember 22-i országgyűlésen azonban a protestáns rendeknek követelniük kellett a linzi béke törvénybe iktatását, s ezzel együtt mintegy 400 templom visszaadását. Az 1647. évi országgyűlés az országos rendelkezések sorába iktatta tehát a linzi békét. Azután III. Ferdinánd császár a 400 templomból mindössze 90 templom visszaadását látta indokoltnak. Az országgyűlés 155 cikkelye közül az 5-15. törvény cikkek vonatkoztak az evangélikus egyház jogállására. Ezek közül a 8. törvénycikk kimondta az evangélikus templomok, parókiák, paplakok, iskolák adómentességét. A 9- és 10. cikkely szerint bárhol építhetnek az evangélikusok ilyen célú épületet. A 14. cikkely pedig arról rendelkezett, hogy 6OO forint büntetést kell fizetnie annak, aki ilyen épületeket erőszakkal elfoglal. 1655-ben Lipót megkoronázása után azonban semmi sem lett ebből az országgyűlési határozatból. Ez az időszak újra a templomfoglalás időszakává vált. 1671-től még a megfélemlítést sem mellőzték az üldözésből. Lelkészeket, tanítókat idéztek be, akiket felségsértéssel vádoltak. Közülük többeket ki is végeztek, gályára küldtek, reverzálisra kényszerítettek vagy száműztek. Erre az időszakra - gyászévtizednek nevezzük az egyháztörténetben! - tett pontot az 1681-es országgyűlés. Határozatával kimondta a szabad vallásgyakorlatot, de a földesúri jogok fenntartásával.^ Ekkor kerültek kijelölésre az „artikuláris helyek"is. 4 A 18. század elejétől az egyházon belül is új szellemi áramlat kezdett érvényesülni. Az esperességi gyűléseken megnyílt a lehetőség a világiak részvételére. Az esperességi közgyűléseken nemcsak a nemesek vettek részt, hanem az egyházközségeket egy-egy hívő helyett vagy mellett jelesebb tanítók képviselték. Igaz, ekkor még nem volt szavazati joguk, de jelen lehettek a tanácskozásokon. A rózsahegyi zsinat 5 hatására a tanító önállósága és tekintélye is egyre nőtt 6 . Bizonyos fokú egyenrangúság kezd mutatkozni a lelkész és a tanító között. Sőt annak, aki lelkészi állást akart nyerni valamelyik gyülekezetben, néhány esztendő iskolai munkáról szóló tanúsítványt is fel kellett mutatnia. Miután egyre több lelkészi végzettségű tanító vállalt lelkészi állás reményében munkát az iskolában, ezzel együtt járt az a jelenség is, hogy megnőtt az iskolák színvonalát mérlegelő igény is. A hanyag tanítót a vármegyére bízták, hogy az kellő szigorral megbüntesse. A 18. század iskolai - egyben egyházi - életét meghatározta a két Carolina Resolutio 7 . A rendelet ugyan szó szerint nem intézkedett az iskolákról, de a hozzá csatolt titkos utasítás már igen. Ezt a titkos utasítást a miniszteri értekezlet fogadta el és az uralkodó is hozzájárult annak végrehajtásához. Ez az utasítás tovább szigorította az 1681-es törvények intézkedését. Eszerint evangélikus iskola az artikuláris helyeken is csak a grammatikai osztályig működhet! így a felsőbb oktatást elsorvasztásra ítélték. Megtiltották a tanintézetek segítésére szolgáló gyűjtést - a lakosság megbékélésére hivatkozva. A két Carolina Resolutio - szorító rendelkezéseivel - az egyházi életet néhány évtizedre igen megnehezítette az evangélikusság számára. Az első pozitív irányú kezdeményezésnek tűnt az 1758-as felügyelőválasztás, amikor báró Zay Pétert general inspectornak tekintették. Az evangélikus iskolák ebben a korszakban is az egyház testéhez tartoztak. Bármi érte az egyházat, az iskoláját is érintette. Azon a gyűlésen, amelyen báró Zay Pétert felügyelővé választották, megfogalmazták a kerületi felügyelők feladatát egy utasítás formájában. Eszerint a kerületi felügyelők kapták feladatul, hogy ügyeljenek a tanítók megválasztására és azok erkölcsi életére. A Türelmi Rendelet 8 18.§-a intézkedett erről a felvilágosodás ismert új helyzetének szellemében. Lehetőség nyílt arra, hogy ahol legalább 100 evangélikus család lakik, ott templomot, imaházat építhettek - de nem utcaszinten! -, valamint lelkészt és tanítót hívhattak. Ekkor alapítottak 8
