Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
Ezzel az óhajjal és annak komolyan vételével azonban szembekerült az evangélikus népiskolák évszázadokon keresztül féltve őrzött autonómiájának a féltése. Ez inkább félreértésből adódott, mint abból, hogy ténylegesen fenyegette volna az iskolai autonómiát egy egységes iskolai szabályzat. Akik azonban jobban féltették az evangélikus népiskolát színvonalának folyamatos csökkenésétől, azok egy-egy régión belüli túlságos egyénieskedést tették szóvá. Hosszú időt vett igénybe a tervezés. A lassan elkészült általános szervezeti szabályzatot több szinten is megvitatták az illetékesek. Az esperességekben a tanítók is hallatták hangjukat és javaslataikkal kiegészíthették azt. Természetesen kérhették egy-egy rész törlését, különösen azokra gondoltak itt, amelyek túlságosan központosították volna a népoktatást. Végül 1863. szeptember 23-án fogadta el a Pesten megtartott egyetemes egyházi gyűlés a népiskolákat szabályozó rendeletet. Nyomdába is adták és hamarosan megküldték azt minden iskolának és egyházközségnek. A szabályzat l6 pontban foglalta össze a tudnivalókat és betartandókat, hogy az elemi oktatás egységesebb képet mutathasson. Ez nagy segítséget jelenthetett a későbbiekben a vizsgákat ellenőrző dékánoknak, akik az iskolai tapasztalatukat összegző jelentésüket egységesebb szempontok alapján állíthatták össze és így egyre jobban háttérbe szorulhatott a szubjektivitás, mely sok tanító számára esetleg sérelmes lehetett. Ismerkedjünk meg ezek után a szabályzat ló pontjával. Ez olyan képet mutat, mintha tárt kapun néznénk be a népiskola életébe, hogy valódi képet kapjunk az ott folyó munkáról. 1. A tankötelezettség A szülők kötelességének tartotta a szabályzat gyermekeik iskolába járatását. Ezzel megerősítette a korábbi utasításokat és rendelkezéseket. A tapasztalat alapján az iskolába járatásra a legalkalmasabb életkor a 6. életév betöltése és a 12. életév elérése közti idő. Az iskolai elöljáróság feladata volt, hogy ezeket a gyerekeket nyilvántartsa. Alapul szolgált a keresztelési anyakönyv. Addig tartottak nyilván minden gyermeket, amíg a tanköteles korban volt. A szülőknek a nyilvántartás alapján kötelességük volt gyermekük iskoláztatása. Erre - ha szükséges okot szolgáltattak a szülők gyermekük otthoni foglalkoztatásával - még külső kényszert is igénybe vehetett az iskolai elöljáróság. 2. A tanév Az iskolai idő című fejezetben adott iránymutatást a szabályzat arra, hogy milyen szempontok szerint célszerű a tanévet beosztani. Kifejezésre juttatta azonban azt, hogy a tanév tervezésénél mindenképpen figyelembe kell venni a helyi viszonyokat. Tisztában volt ugyanis minden iskolai üggyel behatóbban foglalkozó szakember azzal a ténnyel, hogy a szülők a nagy mezőgazdasági munkák idején kényszerűen veszik igénybe a gyermekek segítségét is. Nem volt szabad szem elől téveszteni a téli gondokat sem, hiszen a szegény sorsú gyerekek téli iskolába járása előtt még a tavaszi és a nyári munkákban való részvételnél is nagyobb gondként jelentkezett a téli ruha és lábbeli hiánya. így kemény tél esetén otthonmaradásra kényszerített sok gyermeket a hiányos ruházat. A tanévet két részre osztották fel a szabályzat alapján. A téli és a nyári félévre. A téli iskola minden esztendőben október l-jén kezdődött és április végéig tartott. Ekkorra már kitavaszodott és a legkisebbeket is hasznosítani tudták a szülők a libák legeltetésében. A nyári iskola május l-jén kezdődött és szeptember 30-ig tartott - elméletileg! A szabályzat ugyanis az egész éves iskoláztatást tartotta ideálisnak. Természetesen szünidők szakították meg a folyamatos tanítást. Sőt a szabályzat kikötötte, hogy a szünidő kijelölésénél tekintettel kell lenni a tanító gazdaságában való feladataira, hiszen a tanító megélhetéséhez a javadalmi földje is hozzátartozott. A téli iskoláztatás volt az iskolai munka fő része. A tanítás délelőttönként 8 és 11 óra között folyt, délután - szerda és szombat délután kivételével - pedig az 1 és 4 óra közötti időt töltötték a gyerekek az iskolában. A nyári időben a tanítás csak délelőttönként folyt reggel 7 és 10 óra között. 85
