Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
3. A tanító munkája „Az iskolai idő felhasználása a tanító által" címet viselő fejezetben a téli és a nyári iskoláztatásra besorolt gyerekeket két csoportra osztotta a szabályzat. Úgy látták a készítők helyesnek, hogy a téli időszakban inkább a nagyobbak járjanak iskolába. Nyáron pedig a kisebbek és a szegényebb tanulók tanuljanak. A tanítóknak azt ajánlották, hogy a nyári időszakra a kezdőket gyűjtsék össze, s mire kezdődik a téli időszak, már otthonosan érzik magukat ezek is az iskolában. A tanító munkája döntően meghatározta az iskolában folyó munka eredményét. Ezért hívta fel a szabályzat a tanítókat arra, hogy a tanító „kezdje és végezze pontosan az iskolai órákat, s mielőtt belépne az iskolába, vessen számot magával, mit és hogyan szándékozik tárgyalni? - legyen arra tökéletesen elkészülve, amit előadandó lesz. Haszontalan szószaporítással ne vesztegesse az időt, gondolja át előre, amit mondani akar, s mondja el azt röviden, egyszerűen, értelmesen" - olvassuk a szabályzatban. 7 ^ 4. Milyen legyen az új iskola? Természetesen ott, ahol adott volt az iskola épülete, azt nem lehetett egyik napról a másikra másra cserélni. Ezért a szabályzat meghatározta az „ideális" tanteremképet, amit az új iskolaépületeknél érdemes követni. A tanterem tágas legyen. Mérete alkalmas arra, hogy minden gyermeknek legyen abban helye. Szükséges szabad tér is a teremben, ahová a gyerekek kiléphetnek a padjukból. A magas és világos terem alapkövetelmény. A fűtés kívülről történjék. Ha tehát adott a régi iskolaépület, akkor is a nagyobb felújítások alkalmával a tanító szorgalmazza a minél egészségesebb tanterem kialakítását. 5. A taneszközök Minden népiskolában szükséges a tanításhoz olyan taneszköz, mely a tanítást segíti. Ezek részben berendezési tárgyak, részben pedig segédeszközök. Minden tanteremben szükséges a falitábla, mely feketére festett fatábla. Méretei: 1 öl hosszú és 4 láb széles. Legyen egy hosszú vonalzó. Legyenek számolófácskák, számológép, mozgó betűk az olvasás tanításához. De szükségesek a fali olvasótáblák, falitérképek és természetrajzi térképek is. Ezeket az eszközöket az iskolát fenntartónak kell beszereznie. A tanító feladata pedig ezeknek az eszközöknek gondját viselni. 6. Az osztályba sorolás A népiskolák osztályozása című fejezetben a gyerekek besorolására ad utasítást a szabályzat. Tervezésében abból a feltételezésből indul ki a szabályzat, hogy egy tanító nem taníthat száz tanulónál többet. Ezeket általában három csoportba lehet sorolni: a kezdők (6-8 évesek) írni-olvasni tudók (8-10 évesek) az ügyesebbek (10 éven felül) 7. Feladat Az egyes osztályok akkor teljesítik feladatukat és akkor éri el a tanítás a célját, ha az osztályok egymásra tudnak épülni. Ezért az I. és a II. osztály feladata eljuttatni a tanulókat az értelmes beszéd, a helyes gondolkodás, az írás és olvasás szintjére. Erre tud építkezni a III. osztály a magasabb ismeretek nyújtásakor. 8. A tantárgyak A tantárgyakat a gyakorlati élet szükséglete határozta meg. Ez jelentkezik a családban, a társadalomban és az egyházban. Ott kell az embernek okosan gondolkodni, ezekben a közösségekben kell magát értelmesen kifejezni. Az anyanyelvet tökéletesen kell érteni, azon írni és olvasni kell tudni, mert az ügyiratok szövegét csak így lehet megérteni. Természetesen igény az is, hogy mindenki tudjon számolni. Ismerni illik a hazát, annak földrajzát és történelmét. Ajánlatos megismerkedni a természet erőivel és a természeti jelenségekkel (tünemények). Ehhez csatlakozik, hogy jártasságot szerez a tanuló az egyház tanításában, az egyháztörténetben és az istentisztelettel kapcsolatos cselekményekben. ,SY,
