Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
csak szűk s alacsony, sőt roskadozó állapotban van, s így célnak meg nem felelő lévén, az esperességi elnökség hathatósan ajánlá a híveknek, hogy azon buzgalommal, melyet a templom körül tanúsítottak, ezen mulaszthatatlan ügyet felkarolva, egészen új iskola helyiséget és tanítói lakot építeni igyekezzenek" - olvassuk a jegyzőkönyvben. 73 A tanítványok nagy része ebben az iskolában is sokat mulasztott. Ennek „fő oka a liba legeltetés". A vizsgán kielégítő előrehaladást tanúsítottak a gyerekek. Hévizgyörkön az 1826-1829 között épült templom jó karban volt a látogatás idején. 1855-ben a hívek adakozása eredményeként orgonát is építettek a kórusra. „Az újonnan felállított iskola és annak pitvara nemcsak hogy jó karban van, hanem miután annak térfogata a tanítványoknak elegendő nagy, eléggé világos és magos, egészségi szempontból is megfelel minden kívánalomnak" - olvassuk a felvett jegyzőkönyvben. 74 A tanítólak 2 szobából állt. Eléggé kényelmesnek látszik ugyan, de kissé magasabbra kellene emelni a mennyezetet. Tudjuk tehát ebből a vizsgálati jegyzőkönyvből, hogy mindhárom faluban működött az iskola, volt templom és az épületeket biztosították is, hiszen a gyakori tűzvészek miatt erre is szükség volt. A tanítók a lévitamunka elvégzéséhez az anyagyülekezettől kaptak megbízást. Ez a megbízás 1863 táján Hévizgyörkön elveszett, ezért újra ki kellett azt állítani a tanító számára. Ikladról még egy érdekes hírt tudtunk meg a vizsgálat jegyzőkönyvéből: utalást találtunk egy olyan jegyzőkönyvre, melynek első kötete a tanítónál volt, az első bejegyzést 1756-ban tették és azóta aszódi filia Iklad - a feljegyzés szerint. Ez a kötet azonban nemcsak az egyházi jegyzőkönyveket foglalta magában, hanem azokat a gyűléseket itt örökítették meg, amit a község tartott. Ez adódott abból, hogy a tanító a falu jegyzője is, sőt az iskola és a községháza ugyanaz az épület volt. Azt is megtudtuk, hogy az egyházközség és a község számadásait is csak 1838-ban különítették el egymástól. Amíg ez a szétválasztás megtörtént, addig az egyház pénzét is a bíró kezelte. Csak ezután választott az egyházközség gondnokot, aki ez anyagiak kezelését végezte. Legutoljára történt meg a község és az egyházközség szétválasztásában a tanítói és a jegyzői tiszt elválasztása 1873-ban. Hévizgyörkön a tanító feladata volt az anyakönyvek vezetése is. A lévitatanító végezte el a kereszteléseket és a temetéseket. Erről tanúskodnak a keresztelési és halotti anyakönyvi bejegyzések. Az anyagyülekezetben, Aszódon vezették a közös anyakönyvet is, melybe utólag kerültek bejegyzésre az ikladi és a hévizgyörki események. Ez volt a hivatalos anyakönyv. Ez a vizsgálat azt jelzi, hogy az egyházmegye törődött az iskolákkal és nemcsak a körlelkészeken keresztül végzett azokban ellenőrzéseket. Az iskolát azonban az egyházmegyei elnökség a helyi presbitérium kíséretében látogatta meg. Ezzel is kifejezésre jutott a szélesebb, társadalmi felügyelet szükségessége, amit egy ideig a presbitérium gyakorolt, majd az iskolaszék folytatott. Megjegyezzük azonban, hogy több faluban a presbitérium volt az iskolaszék is egyben. AZ EVANGÉLIKUS ELEMI ISKOLÁKAT SZABÁLYOZÓ 18Ó3-AS RENDELET 1863-ig regionális szabályzatokkal találkoztunk, melyek az elemi népoktatás kereteit meghatározták. Ilyennek tekinthető a Schédiusz-féle iskolai reformtanterv, a Zay-ugrőci népiskolai terv. Ezek - fontosságuk és használhatóságuk ellenére - nem terjedtek el. Esperességekre vagy iskolai körökre korlátozódott egy-egy egységesebb szabályzat. Az ilyen jellegű, pontokba foglalt szabályzat a tanítókat segíthette és a vizsgákon megjelent körlelkészeket pedig eligazította: mit kell megvalósítani és ebből mi valósult meg a tanítás folyamán. Az 1860-as években igényként jelent meg annak szükségessége, hogy az evangélikus népiskolákban legyen egységes követelményrendszer. így a tanítás, a tananyag és annak eredménye nem esetleges lesz és egy-egy tanító egyéni elképzelésétől függ, hanem szabályozottá válik így az iskolai oktatás rendje és anyaga. 84
