Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

Ha azonban a helyi állapotokat nézzük, azt állapíthatjuk meg, hogy az egyházközségek is, az iskolák is rugalmasan alkalmazkodtak az adott lehetőségekhez, de sohasem szüntették be műkö­désüket. Az egyházközségeknek - az autonómia felfüggesztése ellenére is - sikerült működés­ben tartani az iskolákat. Csupán az aszódi latin iskola (algimnázium) esett az önkény áldozatául, mert 1863-ig felsőbb elemi iskolaként működött, de sohasem olvadt bele az aszódi elemi iskolá­ba, így vált lehetővé, hogy újraéleszthették Sárkány János lelkész vezetésével az egyházközség vezetői és az egyházmegye képviselői. A Pátens visszavonásra került I860, május 15-én. Ekkor jelent meg az a „Diploma", mely bizo­nyos mértékig — tehát nem teljesen - visszaadta az evangélikus egyház autonómiáját. Ez idő alatt sem, de utána sem lett azonban könnyebb az iskolafenntartás, a tankönyvellátás. A Diploma érvényre jutása után hamarosan egyetemes közgyűlést tartottak az evangélikus egy­házban. A közgyűlés témái között újra megjelent az iskola ügye is. Az elhatározások arra enged­nek következtetni, hogy elsősorban a tankönyvkérdést szerették volna megnyugtatóan rendezni. Ehhez tartozott Hurifalvy János levele, mely éppen az egyetemes gyűlésen elfogadottakhoz csatlakozva íródott. Székács József püspökhöz írt levelében vetette fel a tankönyv kérdését. Ez a levél eljutott az elemi iskolai tanítókig. Abban a reményben írta ezt Hunfalvy János, hogy talán előkerülnek a tanítók fiókjaiból olyan rejtőzködő tankönyvek, amelyeket közkinccsé lehetne tenni és megoldaná az evangélikus iskolák eddigi legnagyobb kérdését. Érdemes elolvasnunk ezt a levelet. A címzett tehát Székács József püspök volt. A levél 1862. november 22-én készült. „Főtisztelendő Szuperintendens Úr! - Kétséget nem szenved, hogy a népnevelés sikere legin­kább a néptanítók egyéniségétől és a növendékek fogékonyságától függ; de az is bizonyos, hogy a célszerű tanterv és a jó iskolai könyvek szintén hathatósan tényezők. A népiskolai tantervet már egy bizottság kidolgozta, s a főtisztelendő kerületi gyűlés majd véglegesen fogja megállapítani, ha a tisztelt esperességek részéről teendő észrevételek beérkezendnek. A tankönyvek ügyét egy­szerű tanácskozás útján nem lehet eligazítani, arra hasznos tapasztalás, a körülmények gondos tekintetbe vétele, az egyének jóravaló törekvései, és buzgó közremunkálkodás kívántatik meg. A múlt kerületi gyűlés ez ügyet is felkarolta, midőn egy oly bizottmányt nevezett ki, mely az is­kolai könyvek körül némi előleges intézkedést tegyen. Hogy azon bizottmány némi sikerrel eljár­hasson, okvetlenül tájékozódva kell lennie s tudnia, hogy mi van s mi nincs. A bizottmány elnö­ke tehát bátorkodik főtisztelendőségedet felkérni, méltóztassék felszólítást intézni, miszerint a Nagytiszteletű esperes urat, mind saját tapasztalásai, mind az illető dékánok vagy iskolai felügye­lők s a néptanítók jelentései alapján különösen a következő kérdésekre felelni szíveskedjenek: 1. Micsoda ABC könyvek használtatnak községenként, az u.n. hangoztató vagy taglaló modor szerint készítnék azok, s a tanítók az olvasás tanításában micsoda módszert követnek, megegye­zik-e ezzel a használt könyv vagy sem, s egyféle könyv divatozik-e az egyes iskolákban? 2. Az egyes iskolákban használt káték és bibliai történetek úgy vannak-e szerkesztve, hogy egyfelől egyházunk elveivel megegyeznek, másfelől a gyermekek felfogásához alkalmazzák s egyszersmind nyelv tekintetében kifogás nélküliek-e? 3. Használtatnak-e olvasó könyvet, mifélék azok, célszerűek-e, kiállják-e az egyházi, nevelési tanítási és nyelvi szempontból való megítélést? 4. Miféle más könyvek használtatnak még az iskolákban, vajon a számvetés, alaktan, s az anyai és más élő nyelv, a földirat, történelem stb. könyvekből s miféle könyvekből taníttatnak, azon különböző tantárgyakra nézve vannak-e célszerű könyvek? 5. Vajon a tanítók nem használnak-e itt-ott írott kéziratokat is a tanításnál s ha valamely tanító­nak kézirata van, nem volna-e hajlandó azt a bizottságnak átküldeni, hogy megvizsgáltatás után kinyomtattathatnék? 6. Körülbelül hány példány kell évenként az egyes községekben ABC könyvből, kátéból, bib­liai történetekből, olvasó s egyéb iskolai könyvekből? 78

Next

/
Thumbnails
Contents