Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

Ha azonban a helyi állapotokat nézzük, azt állapíthatjuk meg, hogy az egyházközségek is, az iskolák is rugalmasan alkalmazkodtak az adott lehetőségekhez, de sohasem szüntették be működésüket. Az egyházközségeknek - az autonómia felfüggesztése ellenére is - sikerült működésben tartani az iskolákat. Csupán az aszódi latin iskola (algimnázium) esett az önkény áldozatául, mert 1863-ig felsőbb elemi iskolaként működött, de sohasem olvadt bele az aszódi elemi iskolába, így vált lehetővé, hogy újraéleszthették Sárkány János lelkész vezetésével az egyházközség vezetői és az egyházmegye képviselői. A Pátens visszavonásra került I860, május 15-én. Ekkor jelent meg az a „Diploma", mely bizonyos mértékig — tehát nem teljesen - visszaadta az evangélikus egyház autonómiáját. Ez idő alatt sem, de utána sem lett azonban könnyebb az iskolafenntartás, a tankönyvellátás. A Diploma érvényre jutása után hamarosan egyetemes közgyűlést tartottak az evangélikus egyházban. A közgyűlés témái között újra megjelent az iskola ügye is. Az elhatározások arra engednek következtetni, hogy elsősorban a tankönyvkérdést szerették volna megnyugtatóan rendezni. Ehhez tartozott Hurifalvy János levele, mely éppen az egyetemes gyűlésen elfogadottakhoz csatlakozva íródott. Székács József püspökhöz írt levelében vetette fel a tankönyv kérdését. Ez a levél eljutott az elemi iskolai tanítókig. Abban a reményben írta ezt Hunfalvy János, hogy talán előkerülnek a tanítók fiókjaiból olyan rejtőzködő tankönyvek, amelyeket közkinccsé lehetne tenni és megoldaná az evangélikus iskolák eddigi legnagyobb kérdését. Érdemes elolvasnunk ezt a levelet. A címzett tehát Székács József püspök volt. A levél 1862. november 22-én készült. „Főtisztelendő Szuperintendens Úr! - Kétséget nem szenved, hogy a népnevelés sikere leginkább a néptanítók egyéniségétől és a növendékek fogékonyságától függ; de az is bizonyos, hogy a célszerű tanterv és a jó iskolai könyvek szintén hathatósan tényezők. A népiskolai tantervet már egy bizottság kidolgozta, s a főtisztelendő kerületi gyűlés majd véglegesen fogja megállapítani, ha a tisztelt esperességek részéről teendő észrevételek beérkezendnek. A tankönyvek ügyét egyszerű tanácskozás útján nem lehet eligazítani, arra hasznos tapasztalás, a körülmények gondos tekintetbe vétele, az egyének jóravaló törekvései, és buzgó közremunkálkodás kívántatik meg. A múlt kerületi gyűlés ez ügyet is felkarolta, midőn egy oly bizottmányt nevezett ki, mely az iskolai könyvek körül némi előleges intézkedést tegyen. Hogy azon bizottmány némi sikerrel eljárhasson, okvetlenül tájékozódva kell lennie s tudnia, hogy mi van s mi nincs. A bizottmány elnöke tehát bátorkodik főtisztelendőségedet felkérni, méltóztassék felszólítást intézni, miszerint a Nagytiszteletű esperes urat, mind saját tapasztalásai, mind az illető dékánok vagy iskolai felügyelők s a néptanítók jelentései alapján különösen a következő kérdésekre felelni szíveskedjenek: 1. Micsoda ABC könyvek használtatnak községenként, az u.n. hangoztató vagy taglaló modor szerint készítnék azok, s a tanítók az olvasás tanításában micsoda módszert követnek, megegyezik-e ezzel a használt könyv vagy sem, s egyféle könyv divatozik-e az egyes iskolákban? 2. Az egyes iskolákban használt káték és bibliai történetek úgy vannak-e szerkesztve, hogy egyfelől egyházunk elveivel megegyeznek, másfelől a gyermekek felfogásához alkalmazzák s egyszersmind nyelv tekintetében kifogás nélküliek-e? 3. Használtatnak-e olvasó könyvet, mifélék azok, célszerűek-e, kiállják-e az egyházi, nevelési tanítási és nyelvi szempontból való megítélést? 4. Miféle más könyvek használtatnak még az iskolákban, vajon a számvetés, alaktan, s az anyai és más élő nyelv, a földirat, történelem stb. könyvekből s miféle könyvekből taníttatnak, azon különböző tantárgyakra nézve vannak-e célszerű könyvek? 5. Vajon a tanítók nem használnak-e itt-ott írott kéziratokat is a tanításnál s ha valamely tanítónak kézirata van, nem volna-e hajlandó azt a bizottságnak átküldeni, hogy megvizsgáltatás után kinyomtattathatnék? 6. Körülbelül hány példány kell évenként az egyes községekben ABC könyvből, kátéból, bibliai történetekből, olvasó s egyéb iskolai könyvekből? 78