Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
7. A néptanítók sok könyvet ugyan nem vehetnek, mindazáltal szükséges, hogy ők is az egyes tudományokra nézve olcsó és helyes könyvekkel bírjanak, vannak-e tehát ilyen könyvek, s ha nincsenek, mikép lehetne e hiányon segíteni? Ezek volnának azok a kérdések, melyek iránt a bizottmány mindenek előtt felvilágosítást óhajtana magának szerezni, hogy eképp tájékozódva, munkálkodását megindíthassa s folytathassa. Midőn tehát feljebbi kérelmemet ismétlem, mély tisztelettel vagyok Budán 1862. nov. 20. Főtisztelendőséged alázatos szolgája Hunfalvy János, a bizottmány elnöke." 71 Ezt a levelet Székács József püspök egy másik levél kíséretében elküldte az egyházközségekbe. Kérte, hogy támogassák ezt a bizottmányt a munkájában. Szükségessé teszi ezt a támogatást az, hogy az iskolákban a jövő egyházának oktatása folyik. Az ifjúság oktatása pedig nemcsak célszerű, hanem a lelkiismeret parancsa is. Kérte a tanítókat, hogy a jó ügyhöz méltóan csatlakozzék mindenki, akinek a tarsolyában olyan kézirat lapul, mely hasznos lehetne közkincsként másutt is. „Ki tehát azon kéziratokkal, melyek szerint a szakavatott tanító az elemi tárgyakat előadja. Meglehet, hogy kincsre akadunk közöttük. Attól ne féljen senki, hogy a mértéket megütő s a kerület által helyeselendő munkája ki nem adatik. Ki lesz adva, meg is jutalmazva, csak remek legyen. Magától értetik, hogy az ilyen könyv a népünknek divatos 3 nyelven fogna kiadatni" - írta Székács püspök a biztató szavakat a tanítókhoz. 72 A válaszokat 1863. július végéig várták. Ekkorra tervezték a bizottmány ülését, mely kellő elbírálás után előterjesztette volna javaslatát az egyetemes gyűlés felé. Hunfalvy János levelét a püspöki levéllel együtt kapták meg a lelkészi hivatalok. így értesülhettek a tanítók a tankönyv „pályázatról" is, mely inkább ismeretlen tankönyvek felderítése, megkeresése volt. A válaszokról azonban semmi információnk nincs. Érdemes azonban felvázolni azokat az adatokat, amelyek 1850 tájától állnak rendelkezésünkre az iskolákban használt tankönyvekről. Már utaltunk arra, hogy az evangélikus iskolákban 1856 táján történt egy módszerváltás, mely az olvasás és írás tantárgyat érintette. Az addigi silabizáló olvasni tanító módszer helyett a tanítók között igyekeztek propagálni és népszerűsíteni az új hangoztató módszer szerinti olvasástanítást. Ez azonban nemcsak a tanítókon múlott. Nem „hozzáállás" kérdése volt tehát. Inkább az akadály a megfelelő tankönyv hiánya lehetett. Ezért nem sikerült bevezetni ezt a módszert. Hiába látták a tanítók a hangoztató módszer előnyeit, hiába szerették volna ezzel a módszerrel az írást és olvasást szoros párhuzamban tanítani, nem állt rendelkezésükre a tankönyv. Pedig a hangot és a betűt egyszerre lehetett volna rögzíteni a tanulókban, a betűt is azonnal le lehetett volna írni. Csupa feltételes módban fogalmazták meg a tanítók 1856 táján tanítási elképzeléseiket. Felvázolták, milyen eredményes lehetett volna így a tanításuk. Elvégezhették volna az előzetes munkákat is, mellyel a tanulók kellő kézügyességre tettek volna szert, gyakorolhatták volna a különböző betűkre rávezető vonalakat és játszva tanulták volna meg az írást. Úgy látták, hogy 5-6 hét előkészület után a gyerekek olyan gyakorlatot szerezhetnek ezzel a módszerrel a betűírásra, hogy a tényleges betűk írása semmiféle nehézséget nem jelentett volna számukra. 1859-ben az egyik tanító kezébe került a Gömöri Tanítói Egylet olvasókönyve, mely ABC könyvecske címet viselte. E könyvecske áttanulmányozása után lelkesen ajánlotta tanítótársai figyelmébe az ABC könyvet nemcsak tanulmányozásra, hanem megvásárlásra és az iskolai munkába bevezetésre is. Nem találtuk annak nyomát, hogy ez a könyv valamelyik evangélikus iskolában olvasókönyv lett volna. 1863-ban találkoztak a tanítók egy szlovák olvasókönyvvel; Malj 'Ctenár Niregyházski Slabikár cíművel, és magyar nyelven pedig Erdély Turdali Péter olvasókönyvével. Mivel az egyházmegye iskoláiban magyarul és szlovákul tanítottak, mindkét olvasókönyv felkeltette a figyelmet. Ennek a két könyvnek az elterjedéséről sincs dokumentumunk az egyházmegye iskoláiból. 1868-ban egy Pest megyében írott olvasókönyv került a tanítók kezébe, mely jelzi, hogy az egyházmegye iskoláiban ilyen érdeklődési körű tanítók is akadtak! Sárkány Sámuel főesperes 79
