Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
A dékáni tapasztalatok jelentés formájában eljutottak az aszódi földesúrhoz, aki az aszódi elemi iskola patrónusa volt, egyben az aszódi egyházközség felügyelői tisztét töltötte be. Podmaniczky Lajos kegyúri jogánál fogva Masztics János tanítót eltávolította az aszódi iskolából, sőt döntése értelmében a várost is záros határidőn belül el kellett hagynia. Podmaniczky Lajos döntése ellen az egyházmegyében tevékenykedő tanítók tiltakozást nyújtottak be az espereshez és rajta keresztül az egyházmegyei közgyűléshez. A beadványt Irsán fogalmazták meg a tanítók. Akik jelen voltak, ott írták alá az iratot. Akik azonban nem vettek részt ezen a rögtönzött tanítógyűlésen, azokhoz eljuttatták a tiltakozó iratot aláírás kérésével. De születtek egyéni tiltakozások is. Újabb tiltakozás született Albertiben az 1843. július 12-én megtartott tanítói kör ülésén. Ez olyan körlevél volt, amelyet a tanítók között köröztek - aláírással igazolva csatlakozásukat a beadványhoz -, s ebben már nem csupán Masztics János elmarasztalása miatt tiltakoztak, hanem ekkor már Masztics tanítónak el kellett hagynia Aszódot is. A fogalmazvány - a kézírás összehasonlítása alapján - Kováts Andor pilisi tanító munkája volt. Ezt azonnal aláírja, mint jelenlévő Brocken Sámuel alberti, Takács Pál szentmártoni, Berthan Andor bényei, Dobronyovszky János péteri és Tonzorisz Sámuel mendei tanító. A körlevél a „Szeretve tisztelt Tiszttársak"-hoz szólt az alábbi szöveggel: „A melly testületnek valamelly tagját sérelem éri, azt az egésznek érezni, s annak veszedelmes következésétől tartania kell. Ily sérelmes esemény érte Pesti Ev. Esperesség tanítói egyletünket Mastisch Aszódi tanító társunk törvénytelen és helyben nem hagyható erőszakos hivatalbóli kitételében, mely által mint a Tekintetes és Nagytiszteletű Esperesség, mint a tanítói kar példa nélkül való módon megsértetett. Az Esperesség azért, mivel törvényhatósága e részben mellőztetett, meg vettetett, a tanító kar pedig azért, mivel ezen szomorú esemény, ha ezt hallgatással elmellőzzük, akár mellyikünket akármikor érhet, és minket is az önkény, a mai korban hallatlan módon, a határdombra kivethet. - Ennél fogva titeket, szeretett Tiszttársaink, felszólítunk, hogy ezen métely további elharapodzását megakadályoztathassuk, arra: hogy e részben sérelmünk orvoslása tekintetébül, a Tekintetes és Nagytiszteletű Esperességhez folyamodjunk azért, hogy Mastisch tanítótársunk hivatalába visszatétessen, és úgy, ha az illető törvényhatóság szigorú megvizsgáltatása után bűnösnek találtatik, akkor méltóképpen büntetessen. - Ezen célt pedig úgy érhetjük el, ha ti is ezen körlevelünk lapjára tulajdon kezetekkel tisztes neveiteket ebbeni meg egyezés jeléül aláírjátok, hogy így az ide mellékelt esedező levelünket egyesült akarattal a Tekintetes és Nagytiszteletű Esperességi gyűlésnek beadhassuk. - Kik is egyébberánt szíves baráti szeretettel maradnak. Albertin, Július 12-ikn. 1843." 65 A levél annak rendje-módja szerint körbejárt a tanító testületen. Csiktarcsán, Rákospalotán, Foton, Csornádon, Bottyánban, Kisujfalun, Zsidón, Domonyban, Ikladon, Pécelen, Rákoskeresztúron, Cinkotán írta alá azt a tanító. A körözésből kimaradt Hévizgyörk. A címzés alapján „feledékenységből" történt ez. Érdemes ezt az utat is végigkövetni dátum szerint: július 29-én Maglódon volt a levél, 30-án Pécelre került át. Augusztus l-jén Rákoskeresztúr, 2-án Cinkota, 3-án Csiktarcsa és Csömör, 5-én Rákospalota, 6-án pedig Fótra érkezett a délutáni órákban. 7-én már tovább is adta a fóti tanító. Ebből az összefogásból megérezhettük, hogy mennyire felkavarta az egyházmegye tanítóiban az érzéseket és az indulatokat Masztics János elbocsátása. Egyben megrendítette a biztonságtudatukat is. Érezték a tanítók az állami rendelkezés alapján a magyar nyelvvel kapcsolatos egyéni viszonyulásuk problematikáját, de az bármennyire nem volt számukra kényelmes, csak külön feladat, mégis komolyan kellett venniök feladatukat. Több oldalról kerültek szorítóba. Elsősorban azonban azt kellett végiggondolniuk, mi a következménye, ha kivonják magukat az egyház által is elfogadott hatályos állami rendelkezés alól. Másrészt a szülők és a falu számára is igazolást kellett adniok a magyar nyelv tanításának a helyességéről és szükségszerűségéről, ami tanítói tisztükből is következett! 61
