Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
A körlevél aláírása után készült el annak a beadványnak a végleges szövege is, amelyet az egyházmegyei közgyűléshez készültek benyújtani a tanítók. Úgy látjuk, hogy Masztics János elbocsátása alkalom volt a tanítók számára, hogy a bennük korábbról felgyülemlett aggodalomnak és félelemnek ilyen módon hangot adjanak. Nyilván a tanítók is tudták, hogy a bizonytalanság mindig azok osztályrésze volt, akik szembekerültek a renddel. Ha jól végezték munkájukat, a rendelkezéseknek megfelelően dolgoztak az iskolában, semmi alapjuk nem lehetett a bizonytalanságra, hiszen ügyüket sohasem szeszélyek alapján intézték az egyházközségekben! Az Aszódon történteket - azt, hogy Podmaniczky Lajos azonnali hatállyal az iskola és a mezőváros elhagyására szólította fel Masztics tanítót - a törvény megkerülésének és az önkény érvényre jutásának minősítette a tanítók beadványa. Külön ki is tértek arra, mennyire megdöbbentette őket tanítótársuk sorsa, amit „gyalázatosan számkivettetett" állapotnak tartottak. A beadvány szövege azonban óvatosságról is tanúskodik. A fogalmazványban nem követelik az Esperességtől, hogy azonnal helyezzék vissza az elbocsátott tanítót az állásába és hagyják nyugodtan folytatni azt, amit megkezdett. Inkább arra gondoltak, hogy az Esperesség miután visszahelyezte Masztics tanítót az állásába, azonnal megkezdheti ellene a vizsgálatot, mennyiben felelnek meg az aszódi vádak, mennyiben helytálló a Podmaniczky család intézkedése. így lehetne törvényes útra terelni az önkényesnek tűnő megoldást. „Ha bűnösnek találtatik, példásan megbüntetni kegyeskedjen - kérik az Egyházmegye Közgyűlésétől. Megfogalmazták a tanítók saját óhajukat is a beadványban. „Egyházi életünk egyenes alapzatú szabályokon épüljön, rendünk ingatag elveken ne álljon, legyen biztosítónk a törvényesség". Attól tartottak ugyanis a tanítók, hogy az aszódi példa más egyházközségekben hasonló lépés megtételére hatalmazza fel az önkényeskedésre hajlamos vezetőket, s akkor a tanító „egyik kezén nejét, másikon neveletlen gyermekeit vezetve, légyen kéntelen vándorolni." A tanítók 5 pontban foglalták össze javaslatukat. Ez foglalkozik a tanító megválasztásának körülményeivel és a tanító jogvédelmével is. Az előterjesztett javaslatban arra utalnak a tanítók, hogy már eddig is sokféle szabályzat jelent meg az egyházban a tanítókra vonatkozólag, de egyikben sem találtak olyan rendet, melynek gyökerei a tanítókhoz vezethetők vissza. Ezért szólaltak meg most új javaslatukkal. 1. Minden tanító, amikor megkezdi a tanítói pályát, megválasztása után, de hivatalba lépése előtt a dékán és néhány erre a feladatra kijelölt tanító jelenlétében tegyen vizsgát a vallási ismeretekből, valamint a magyar nyelv-tudásáról és annak használatáról. így állapítsa meg ez a bizottság, hogy alkalmas-e a tanító a hivatalát céltudatosan betölteni vagy sem? 2. Amikor megállta ezt a próbát a tanító, akkor a dékán a jelen lévő tanítótársak jelenlétében iktassa be hivatalába őt. 3. Alkalmas helyen és időben évente szükségesnek látják a tanítók, hogy a dékán jelenlétében és irányításával tanítói gyűlést tartsanak. Ezen a gyűlésen nyílna alkalom az új tanítási módszerek megismerésére és megismertetésére, a rendszabályok megtárgyalására. Itt meghallgathatnák a tapasztaltabb tanítók útmutatását. Alkalom nyílna a hanyag tanítók megfeddésére és a jelesebbek megdicsérésére. Az ilyenfajta nyilvánosság ösztönzőleg hatna a tanítókra, az iskolájukban elvégzett munkájukban gyümölcsözne mindez. Azt is javasolták, hogy csak akkor jusson el egy tanító elleni panasz a magasabb fórumokra, ha az ilyen tanítói értekezleten nem sikerült azt megnyugtatóan rendezni. Azért, hogy mindennek nyoma maradjon, fontosnak látják jegyzőkönyv vezetésének elrendelését. 4. Amikor pedig valamelyik tanítótársuk ellen megindul a hivatalos vizsgálat, erre az esetre azt kérték a tanítók az Esperességtől, hogy a vizsgálóbizottságban közülük is vegyen részt valaki. Arra gondolhattak, hogy ha közülük nincs jelen valaki, nem lesz pártatlan a vizsgálóbizottság munkája. Ebben az esetben a tanítótárs kerülhet hátrányba. Bíztak abban, hogy biztonságot nyújt, ha tanító is jelen van ilyen vizsgálatban és az eredmény is hitelesebb és elfogadhatóbb lesz a tanító számára. 62
