Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Farkas Rozália: Pest megye közegészségügye a statisztikák tükrében
IV. A LAKOSSÁG EGÉSZSÉGÜGYI HELYZETE Mind a lakosság gyógyításáért felelős orvosok, mind a közigazgatásnak a közegészségügyért felelős fórumai korán felismerték, hogy a legeredményesebb „gyógyítás" a megelőzés. Országosan és a megyékben is számtalan olyan rendelet, szabályzat született, mely a lakosság egészségének megóvásáról intézkedik. Mindenekelőtt az egészséges lakások, a jó ivóvíz biztosítására, a környezeti ártalmak kiküszöbölésére, a járványok megelőzésére vagy legalábbis korai megfékezésére. A rendeletek kibocsátása azonban korántsem biztosítja még csak a legfontosabb problémák megoldását sem. Dr. Kerbolt László a falu egészségügyi helyzetét feltáró munkájában még 1934-ben is így jellemzi a helyzetet: „Rendelet a fertőző betegségekről van elég, van miniszteri, vármegyei, városi és községi. Sok igen radikális, - papíron -, a fertőtlenítés elrendelésében túltesz a fővárosi szabályokon is, azért nem lehet őket végrehajtani. Szigorú fertőtlenítést követel meg nem egy rendelet, például kanyarónál, bárányhimlőnél, amely megbetegedéseknél még a fővárosban is csak a fél egyenes kívánságára és költségére végeznek fertőtlenítést, reábízva a fertőtlenítők bacillusölő munkáját a napsugárra. Megvan ezekben a rendeletekben minden, ami szükséges, és minden, ami felesleges is, azért nem is lehetett azokat teljesen végrehajtani, mert nem számoltak a falusi viszonyokkal, a nép és a községek teherbíró képességével." 18 A fertőző betegségek terjedésének legfőbb okát a tudatlanságban és az álszeméremben jelöli meg. Legtöbb esetben nem szólnak idejében a betegségről az orvosnak, a betegség felismerése után is engedik közösségbe a gyerekeket, a fertőző betegséget jelző cédulát eltávolítják az ajtókról, mert félnek a szomszéd megjegyzéseitől. Természetesen a lakásviszonyok is jelentősen hozzájárulnak a járványok terjedéséhez, hiszen a túlzsúfolt lakásokban elképzelhetetlen az elkülönítés. A járványok terjedésének legfőbb helye az iskola, erre említi példaként az 1910-191 l-es vörhenyjárványt, amelynek következtében egyes településeken I-W2 éven át zárva kellett tartani az iskolát. Dr. Bukovszky György, a Székesfővárosi Központi Fertőtlenítő Intézet igazgatója a fertőtlenítés országos szabályozásáról írt munkájában 19 külföldi adatokkal veti össze a hazai viszonyokat a leggyakrabban előforduló fertőző betegségek tekintetében. Az adatok az 1899-es évből valók és 10 000 lakosra értendők: Betegség Svájc Ausztria Anglia Magyarország Kanyaró 0,08 0,027 0,31 0,58 Vörheny 0,01 0,38 0,12 0,65 Difétria és krup 0,35 0,32 0,33 0,66 Hasi hagymáz (tífusz) 0,09 0,11 0,13 0,36 Szamárhurut 0,19 0,13 0,31 0,48 Tüdővész 2,51 '-* 1,34 3,87 * nincs adat Ugyanezen cikkében az Országos Statisztikai Hivatal kimutatásaira hivatkozva megállapítja: „1901 évben Magyarországon 425 274 ember halt meg. Ezek között himlőben 197, tífuszban 4563, diftériában 7742, vörhenyben 10 765, tüdővészben 61 484, együttvéve az összes ragályos betegségekben: 102 522", vagyis 1000 lakosra 25 haláleset jut és ezek 25%-át fertőző betegség okozta. Korányi Frigyes az ország közegészségügyi helyzetét tárgyaló főrendházi ülésen a tüdővészre hívta fel a figyelmet, mint olyan betegségre, mely a halálokok között a legnagyobb számban szerepel: „A tüdővész évenkint, a mint a statisztika kimutatása évről-évre bebizonyítja, 60-70 000 embert ragad el az élettől, sőt merem mondani, jóval többet, mert ez a 60-70 000 le van vonva azon kimutatásokból, melyekben a halálokok ki vannak derítve. De minden esztendőben van körülbelül százezer halálozás, a melyeknél a halálok nincsen kiderítve, nagyrészt azért, mert a 360
