Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
Az előírás szerint a téli időszakban reggel is, délután is 2-2 óra hosszat tartson a tanítás. A téli időszakban tanulnak a gyerekek olvasni, írni, számolni. A számolásban az alapműveletek elsajátítása volt az elsődleges cél. A praktikusság alapján a számtan, az írás-olvasás a falusi iskolákban olyan célt kapott, hogy az iskolában tanultakat a tanulók a gazdálkodásban és sok más ügyben is felhasználhassák. Ezért szükségesnek látszott a családi és házi ügyekkel való gondos törődés megtanítása. Természetesen a vallástan volt az erkölcs alapja. Úgy készült tehát a Ratio Educationis, hogy az minden felekezetű iskolában érvényes irányelveket jelentsen. Meg kell azonban állapítani az evangélikus iskolákban folyó munka ismeretében, hogy ez a királyi dokumentum nem jelentett nagy problémát az iskoláinkban, hiszen ennek soksok fontos eleme korábban benn volt a tanításban, mely elsősorban a tanítók szaktudását minősíti. A TANTÁRGYAK ÉS TANKÖNYVEK A 18. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK ELEMI ISKOLÁJÁBAN Az evangélikus elemi iskolákban a vallástan volt az egyik alaptantárgy. Arra épült a nevelés, az élet szerteágazó megnyilatkozásainak erkölcsre összpontosító munkája. Az ótestamentumi és újtestamentumi bibliai történetek alkalmasak voltak a beszédfejlesztésre, az erkölcsi értékekre való figyelemfelkeltésre. A katekizmus Luther Kiskátéjának megtanítását jelentette, melynek fő részei voltak: a 10 parancsolat, a Hiszekegy és a Miatyánk és magyarázatuk. Az egyházi énekek megtanítása pedig nemcsak a dallam megismerését, hanem a szöveg elsajátítását is jelentette. A nagyobb gyerekekkel megismertették a reformáció történetét és evangélikus egyházunk hazai történetének főbb állomásait és kiemelkedő személyiségeit. Ehhez az olvasás csatlakozott. A 18. században sok ember olvasni tudott, de írni nem. Még a 19. század közepén is találkozhattunk ilyen jelenségekkel: vannak olyan egyházi dokumentumok, amelyeket az „aláíró" el tudott olvasni, de nem tudja aláírni a nevét, helyette keresztet rajzoltak. Az olvasás ismerete tette lehetővé később a Biblia olvasását és az énekeskönyv rendeltetésszerű használatát. Az írás ismerete tehát nem volt olyan általános, mint az olvasásé. A számtan tanításában a számok írása és a négy alapművelet elsajátítása volt a cél. Igyekeztek ebben olyan jártasságra eljuttatni a tanítók a gyerekeket, hogy fejben tudják elvégezni ezeket a műveleteket. A tanítás nyelve az iskolában a gyerekek anyanyelve volt. Ez ősi reformátor elv. Ahogyan az evangéliumnak anyanyelven kellett hangoznia az istentiszteleten, így az iskolában sem volt ez másként. Olyan iskolában, mint az aszódi elemi iskola volt, ahol ugyanabba az osztályterembe jártak a szlovák anyanyelvű földműves-gyerekek, a németül beszélő iparosgyerekek és a magyarul tudó polgári foglalkozást űzők gyermekei, ott a tanítónak mindhárom nyelven kellett tudnia. S ez előny volt a gyerekek számára is, hiszen egymás nyelvét igen könnyen elsajátították. A gyerekek osztályba sorolása az iskolában két módon történt. A régi szisztéma szerint abc-s osztály mellett volt az olvasni tudók osztálya. Az újabb beosztás 3 osztályúvá tagolta az elemit: az abc-s osztály, az olvasni tudók osztálya és a jól olvasók osztálya. A tanítás módszeréről annyit tudunk, hogy az olvasást a silabizálás hagyományos módszerével tanították. Ez a módszer a 16. század közepe óta lényegében változatlan módszer volt az olvasás tanítására a 18. század végén is. 39 Arra, hogy a megye melyik iskolájában milyen tankönyvet használtak, nincs pontos adatunk. Azt biztosan tudjuk, hogy nem tankönyv nélkül folyt a tanítás. Ezért szeretnénk megismertetni az olvasót néhány olyan tankönyvvel, amelyet feltételezünk a megye evangélikus iskoláiban, hiszen azok elterjedtsége azt mindenképpen lehetővé teszi számunkra. A magyar népoktatás történetének egyik legnépszerűbb tankönyve a Hármas Kis Tükör, amelyet Losonczi István, a nagykőrösi partikuláris latin iskola rektora készített. Az első kiadása 1773-ban jelent meg és egészen a 19- század közepéig a népiskolák leggyakrabban használt tankönyve volt. 40 32
