Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

Tudnunk kell azt is, hogy nemcsak a tudomásul vételt igazolta ez az aláírás. Azt is kifejezték ezzel a tanítók, hogy alávetik magukat a Szabályzatnak és az Utasításnak. Számítaniuk kellett arra is, hogy a legközelebbi dékáni vizsgálat már ez alapján történik. Kiérződött mind a Szabályzatban, mind az Utasításban, hogy a tanító személye, egyénisége, élete, gondolkodásmódja, hitélete, viselkedése milyen döntő hatással van iskolája életére, a tanításra és az iskola esperességi megítélésére. Hangsúlyt kapott a tanítócsalád fontossága az iskolában és az egyházközségben, valamint a település közösségében. Kezdeményező, de visszatartó ereje is lehetett ennek az iratnak. A szabályok szerinti élet pedig szükséges volt a tanítói hivatal hűséges betöltéséhez. Az I. RATIO EDUCATIONS ÉS HATÁSA AZ EVANGÉLIKUS ISKOLÁKBAN A magyar közoktatás határkövének tekintik a neveléstörténészek az 1777-ben kiadott Ratio Educationist. Hosszabb korszerűsítési folyamat betetőzésének látják, amely nem fejeződött be a nevelési rendelet közzétételével, hanem nyomában folyamatosan jelentek meg a reformintézkedések. Valóban jelentős állomásnak kell tekintenünk a hazai iskolaügyben Mária Terézia rendelkezését. Ez a királyi rendelkezéssel életbeléptetett Ratio Educationis kísérelte meg első ízben a magyar iskolatörténetben állami iskolai rendszer keretei közé, állami felügyelet alá vonni, egységes szervezetbe rendezni az iskolákat, azok felekezeti jellegének megváltoztatása nélkül. Az egyházi iskolákban úgy értelmezték ezt a tanügyi rendeletet, hogy az állam meg akarja erősíteni befolyását az egyházak által kezelt elemi iskolákban. Ezért a protestantizmusban ellenállásra talált, mert a katolikus iskolákból olyan vélemény került napvilágra, hogy az irányítás marad a régi. Az evangélikus iskolák fenntartói folyamatos küzdelemben élték eddig is az életüket és végezték szétágazó tanító-nevelő munkájukat, védték évszázadokon át iskolájukat. Most sem adták fel eddig kivívott autonómiájukat. Újraéledt a vallásszabadság igénye, mert minden olyan törekvés, amelyben az evangélikus egyház autonómiájának megnyirbálását látták, az alapok megrendülésének veszélyével járt. Az evangélikus iskolák annyit vettek át a királyi rendeletből, ami tovább segítette az eddig is elöljáró iskolaügyet. 1778-ban vették át az elemi iskolákban a tankötelezettség elvét. így csatlakoztak a Magyarországon ekkorra már csaknem mindenütt elfogadottá vált szemlélethez: a tankötelezettség 6-10 éves kort érinti. Ezt azonban nem nagyon sikerült a valóságban bevezetni. Az evangélikus iskolák többségében a királyi dokumentumban leírtak már 1777 előtt megvalósultak. A tanítók nyelvtudása tette lehetővé, hogy a rendeletben leírt, a minden nemzetiséget a saját anyanyelvén kell oktatni elvet az evangélikus iskolában megvalósíthatták. A Pest megyei evangélikus iskolákban pedig az elengedhetetlen feltétel volt, hiszen minden iskola nemzetiségi (szlovák, német) volt. [Kádassy János nyelv-skálája is illusztrálja a fentieket!] A Ratio Educationis-alapú tanév megtartása sem jelentett újat az egytanítós elemi iskolákban. A tanítás már jóval ezt megelőzően télen is, nyáron is folyt. Ennek sok-sok akadályával küzdött a tanító is, az iskolafenntartó egyházközség is. Falvak szerint változott az oka azoknak az akadályoknak, amelyek az iskoláztatás előtt álltak. A falusi gyerekek az otthoni munkában jól hasznosíthatók voltak. A mezőgazdasági munka tavasztól a betakarításig adott az egész családnak napi elfoglaltságot. Ebből a gyermekkéz sem maradhatott ki. Életkori sajátosságaiknak megfelelően osztották be őket a ház körüli vagy a mezei munkára. Ezért inkább a téli iskoláztatást sürgették az egyházközség vezetői is. Ennek is volt akadálya: a ruha és lábbeli hiánya. A Ratio Educationis sem minősítette rossznak, hogy a gyerekek aránylag korán ismerkednek meg a munkával. Ezt be is építette a királyi dokumentum a nevelési koncepciójába is, jelezve, hogy hasznos, ha a gyerekek a kezdet kezdetén hozzáedződnek a nehéz munkához. Ezért kötötte a falusi gyerekek iskolába „szorítását" a mezei munkák befejezése utáni időre. 31