Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola
laszában, amely a lap március 14-i számában jelent meg, más megoldást vet fel: a táblát ne aszódi lakásának, hanem egykori iskolájának falán helyezzék el. 283 A GB a felvetéseket jónak tartotta és ennek kivitelezésére Petőfi-bizottságot választott, melynek feladata az emléktábla elkészíttetése és annak leleplezése, tiszteletére rendezendő ünnepség megszervezése. Május 14-én „...úgy alakíttatott meg, hogy abban vallás, rang, értelmiség, kereskedelem és ipar, helyi és vidéki viszonyok képviselve legyenek". Aszód első Petőfi-bizottsága az alábbi tagokból állt: Elnök: ifj. gr. Ráday Gedeon Alelnök: b.Podmaniczky Levente Jegyző: Csengey Gusztáv Tagok: Brünauer Mór Csenge István Dér József Hajnik Endre Korniczky Miksa Lacsny Endre Majoros Mihály Moravcsik Mihály Ompoly Ernő b. Podmaniczky Géza Prém Lajos Procopius Zsigmond id. Sramkó Mihály ifj. Sramkó Mihály Vozánik Antal. A Petőfi-bizottság tervei és szervező munkája nyomán került sor a május 26-i ünnepségre. Nagy esemény volt az nemcsak a gimnázium, Aszód város, hanem a környékbeli települések életében is. Megjelent a környék összes földbirtokosa, Gödöllő és Vác városok képviselői, Aszód mezőváros minden jelesebb embere és természetesen a települések lakói. Ezzel egyidőben Aszódon tartották meg a Pest megyei evangélikus esperesség éves rendes lelkészgyűlését is. Az ünnepségen Ráday gróf és Csengey Gusztáv mondott beszédet. Különösen Csengeynek, az egész ünnepség lelkének, fő szervezőjének a beszéde gondolatgazdag és nagyhatású. Szavaival a tanuló ifjúság felé fordult: „de e márványtáblánál részletesebben őrzik az évek emlékét az intézet anyakönyvének lapjai, honnan ez a magyar irodalom történetének elmúlhatatlan lapjaira jegyeztetett fel. Ez elmúlhatatlan jegyzetek mutatják nektek, hogy e férfiú, kit nemcsak a haza, hanem egész Európa, sőt a világirodalom nevez a legnagyobb költők egyikének; e férfiú a mi gimnáziumunk kitűnő tanulója volt. íme, előttetek a példa, szorgalom, a maga törekvés fönséges példája ... ne az elbizakodás gőgjével szeressétek azt, mint azok, kik szemet hunynak minden hibáinkra, hanem mint ő, ki nem rettegett felmutatni hibáinkat sem, s azt, ami még hiányzik, amit még meg kell szereznünk, haladva a tökéletesedés fáradalmas útján..." Ráday gróf pedig beszédét az alábbi gondolattal zárta be: „Mi e vidéken s különösen aszódiak büszkék és jogosultak vagyunk, téged, habár részben is, a magunkénak nevezhetni s bár neved mélyen van vésve szívünkben, mégis a kegyelet adóját véljük leróni ma, amidőn emlékedet itt, e helyen, hol csaknem 3 évig jártál iskolába, eme szerény tábla által megörökítjük." 260
