Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

A beszédek után leleplezték Payed Károly váci kőfaragó mester által készített emléktáblát. Ezen a következő feliratot találjuk: „Petőfi Sándor itt járt iskolába 1835/6-1837/8 évben Itt lobbant fel a láng, itt nyerte olympy tüzét a Legszeretőbb költő, a haza Tyrtaeusa. Szelleme bölcsőjét itt hű anya őrzi; szegény bár: Kincse, e lángemlék átragyog ifjaira! Emelte a kegyelet 1875. május 26." Délután a tanulóifjúság majálisára került sor, amely késő estig tartott. Ezt így örökítette meg a krónikás: „Délután 4 órakor a tanuló ifjúság mulatságát nézte meg a közönség. Az ifjak a gymnastica terén vidám zeneszó mellett mutatták be ügyességöket; a mutatványok után tánczra kerekedett az ifjúság a jelenvolt kisebb-nagyobb lánykákkal s tartott a mulatság naplementig, amidőn Aszódnak egyik kiváló lelkes polgára, ki magát megneveztetni nem akarja, ízletes uzsonnával vendégelte meg őket. Ezzel a kedves emlékezetű nap be lőn fejezve." Az ünnepség alkalmával rendezett gyűjtés eredményeképpen 764 forint, 1 arany, 1 ezüst forint, 30 krajcár gyűlt össze, mely összegből nemcsak az emléktáblát készítették el, hanem 662 forint 1 arany és 1 ezüst forintot fordíthattak a Petőfi-ösztöndíjra is. A következő, tehát az 1875/76. esztendőtől kezdődően minden évben meghirdették a Petőfiösztöndíjat, mely „évenként azon gimnáziumi tanulónak adassék, aki a magyar nyelvben mint fogalmazó, irály gyakorló a legkiválóbb eredményt mutatja föl." A javaslattevő Moravcsik Mihály evangélikus lelkész, aki egyben azt is javasolta, hogy a Petőfi-ünnepséget minden esztendő májusában tartsák meg és ott adják át a Petőfi-ösztöndíjat. Itt említjük meg, hogy ezt követően még több ösztöndíjat, alapítványt tettek, amelyekről még az alábbiakban beszámolunk. Az iskola történetének újabb válságos időszaka az 1883. XXX. te, az ún. középiskolai törvény megjelenése után kezdődött. A törvény által felállított követelményeknek az aszódi algimnázium nem felelt meg, ám remény sem látszott arra, hogy a hiányokat belátható időn belül pótolni lehetne. Ezért aztán az 1884. június 29-i tanári értekezlet határozatban szólította fel a GB-t, hogy tegyen lépéseket a probléma megoldására.

284 A testület megtárgyalta a témát, és úgy döntött, hogy az iskola államsegéllyel képes lenne a működésre és így betölthetne a térségben vállalt kultúrmisszióját. Egyben megbízták Csengey Gusztávot, hogy a közoktatási miniszterhez, az államsegély megkérése érdekében küldendő felterjesztést készítse el. Az iskola kiváló tanára egy nagyszerűen megszerkesztett, tíz oldalas dolgozatot készített.

285 A bevezetőben leszögezte: „Az aszódi ev. egyház, valamint Aszód mezőváros is egy szívvel, lélekkel kívánják, hogy ezen Aszód mezővárosban létező, százados életű, szép történeti múlttal bíró s mind helyi s vidéki, mind országos érdekű négyosztályú gymnasium továbbra is fenntartassék..." Ezt követően a beadvány első részében bemutatja az iskola történetét, majd a második részben felsorolja azokat az okokat, amelyek az intézet fenntartásának szükségességét bizonyítják. Ezek: 1. „Nekünk protestánsoknak hézagot pótló" - mivel - a fővárost leszámítva - az ország középső területén nincs más ev. középiskola. 2. „Általános, hazafias szempontból tekintve: magyarosító iskola." 3. „Tekintetbe veszi elfogulatlanul a vidék érdekeit" - vallásfelekezetre való tekintet nélkül mindenkit felvesznek az iskolába. 4. „Az iparosság művelődését mozdítja elő" - már több adattal bizonyítottuk. 261