Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

gond ne legyen, kötelezettségeiket birtokaikra betábláztatták.

257 Nem lennénk hűek az igazsághoz, ha nem említenénk meg a Podmaniczkyakon kívüli, más támogatók nevét is. Az 1868/69-es tanévben tizenhárom aláíró hat éven át évi 215 Ft-, majd 1874/75-ben nyolc aláíró ismét hat évre, ám ekkor már csak 165 Ft évi segélyt biztosított. A környékbeli arisztokratákon és nemes urakon (Rádayak, Prónayak, Gosztonyiak, Rudnayak, Degenfeldek, Dessewffyek stb.) kívül helyi iparosokat, kereskedőket, értelmiségieket (Schelhorn, Brünauer, Jenes stb.) is találunk. A segítők, adományozók között ott van az ebben az időben e vidékre került Schossberger Henrik, az aszódi zsidó hitközség számos tagja, az aszódi cukorgyár tisztviselői gárdája, valamint az iskola egykori diákja, az ikladi molnár fia, a selmeci líceum híres-neves igazgatója, Breznyik János. Végül, ám nem utolsó sorban meg kell említeni azokat az evangélikus papokat, az egyházmegye tisztségviselőit, akik keresztényi alázattal és szolgálattal nem szűntek meg segíteni Pest megye egyetlen evangélikus középiskolájának. Az 1868-as nyári vizsgálatokon megjelent esperességi küldöttség (Gosztonyi József vezetésével) a következő megállapítást tette: „...a gymnasium szellemi állapotát minden tekintetben örvendetesnek találja; az iskola fennállását szükségesnek nyilatkoztatja, s az egyházmegye védelmébe ajánlja."

258 E nyilatkozat megjelenése után egy héttel Sárkány Sámuel pilisi lelkész, Pest megyei evangélikus főespres (az aszódi latin iskola egykori diákja!) felszólította az egyházmegyei gyülekezeteket a gimnázium segélyezésére, amelyet azután még két ízben (1874-ben és 1876-ban) megismételt. S bár a megajánlások összege folyamatosan csökkent, azért a több száz forintnyi adomány nagy segítséget jelentett a krajcáros gondokkal küszködő intézménynek. Már említettük az 1868-ban hivatalba lépő Moravcsik Mihály aszódi lelkész nevét, akinek 1904-ben bekövetkezett haláláig tartó aszódi működése olyan nagyszerű példa az egyház, a város, az egész megye történetében, amilyenre kevés hasonlót tudunk felsorakoztatni. Ha b. Podmaniczky Ármin állította újból fel Aszód ősi középiskoláját, akkor Moravcsik Mihály az, aki megőrizte, megmentette az enyészettől a számára oly drága és szeretett tanodát. Szervezett, gyűjtött (szinte már koldult!), ha kellett tanított (nemcsak vallástant, hanem éneket is!), semmilyen nehézségtől nem riadt vissza, ha azzal a gimnáziumnak segíthetett. Erről így írt Csengey: „...járt, kelt, fáradott, buzdított; a kislelkűség, közöny és gúny ezerféle akadályait kellett leküzdenie, de fáradhatatlan tevékenysége végre diadalt aratott."

259 Amiképpen Korén a schola latinának, úgy Moravcsik Mihály az algimnáziumnak volt a nagy alakja, meghatározó személyisége. Amikor még nem készültek évkönyvek, akkor az iskolában folyó nevelő-oktató-képző munkáról csak a tanári gyűlések, a presbitériumi és GB-i ülések jegyzőkönyveibe rögzítettek adatokat s találunk ismereteket. Sajnos a tanári ülések dokumentumai elvesztek, a többi adatból is csak áttételesen következtethetünk a pedagógiai munkára. Az algimnázium tantestülete az 1870-es évek elején (Bellus János, Micsinay János, Csengey Gusztáv, Sranikó Mihály 250