Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

Figyelmet érdemel az a döntés is, amelyet több „közlakos" felvetése után hoztak. E szerint 2,- Ft tandíj ellenében olyan diákok is látogathatták az iskolát, akik a rendes tandíjat megfizetni nem tudták, ám ők csak „hallgatók", bizonyítványt nem kaphattak, továbbá őket sem a latin, sem a görög nyelv tanításában nem részesíthették. Az 1868. augusztus 23-i GB-i ülésen is több és fontos döntést hoztak. Ezek között ki kell emelni, hogy ekkor hozták létre az alumneumot, amely ebédet és vacsorát biztosított a rászoruló diákoknak, évi 30 Ft díjért. Az első ephorus Bellus János, az első főzőnő Huszákné volt, az alumneumot az iskola melletti ún. Haraszti-féle házban helyezték el. Az induló tőkét az a három szupplikáns biztosította, akik 1868. nyarán 182 Ft és 15 kr-t szedtek össze, amelyből a jutalékaik levonása után 136 Ft és 62 kr maradt az alumneumnak. Ettől kezdve a szupplikáció éves gyakorlat lett, melynek során a begyűjtött pénz negyede a gyűjtőket illette meg. Jelentősége nem lebecsülendő, amelyet az alábbi adatok bizonyítanak: A gyűjtés eredménye pl. 1869-ben 204 Ft 95 kr 1874-ben 223 Ft 66 kr 1876-ban 314 Ft 54 kr 1884-ben 398 Ft 60 kr.

251 Először történt meg és ettől az évtől kezdve szintén gyakorlat lett, hogy az igazgatót nem egy, hanem három évre választották meg. Szintén először történt meg, hogy egy tanárt hosszabb időre megválasztottak. Ugyanis Bellus katedrájának hat évre biztosították a fizetését, ezért részére kiadták a hat éves hiványt. A törvényes előírás szerint algimnáziumot öt tanárral lehetett csak működtetni, de minimálisan annyi kellett, ahány osztály létezett az iskolában, tehát csak négy tanár aláírásával számított hitelesnek a bizonyítvány. Az aszódi tanodában csak három szerződtetett oktató tanított, a negyedik tanár beállítását tovább nem lehetett halogatni. Bár Moravcsik lelkész ajánlkozott, hogy ő mint negyedik tanár szívesen oktat (ingyen!) vallástant, ám ezt a javaslatot nem fogadták el, hiszen a lelkésznek volt éppen elég feladata.

252 Mindazonáltal - más megoldás híján - az első hetekben mégis neki kellett három osztályban a vallástant tanítani.

253 Az önzetlen segítségnek szép példájaként e nehéz helyzetben a város jegyzője, egyben a GB tagja, Csenge István javasolta, hogy hívják meg a fiát a IV. tanári állásra, tudva persze azt, hogy díjazásra az egyháznak nincsen pénze.

254 Csengey Gusztáv Adolf hitjelölt ekkor neves pesti újságok munkatársaként már jó hírnevet szerzett, különösen a gyermek és fiatal olvasók között népszerű, ám a Fogoly lengyel című költeményét, amely az 1863-as lengyel felkelésnek állított emléket, az egész ország szavalta. A protestáns szellemiség szép megnyilvánulásaként Csengey megtiszteltetésnek vette megválasztását, annak ellenére, hogy tudta: „...az egyház jelenleg nincsen azon helyzetben, hogy neki rendes évi fizetést adjon...", mégis két tanéven át ingyen tanított az algimnáziumban. Csengey önzetlen és nagylelkű vállalkozása újabb erőt öntött azokba, akik a gimnázium pénzügyi megalapozásán fáradoztak. Keglevich Emma grófnő, Ármin báró neje, 1869- február 14-én táncvigalmat rendezett az iskola megsegítésére, mely rendezvénynek bevétele 835 Ft 65 kr volt. A következő esztendőben b. Podmaniczky Leventéné vállalta el a bálanyai tisztséget, ekkor 270 Ft-tal gyarapíthatta az algimnázium kasszáját.

255 Talán nem egy iskolatörténetbe illik, hogy állandóan a pénz előteremtéséről írunk, de az akkor alig több, mint 1000 lelket számláló Aszódi Evangélikus Egyháznak a két iskola fenntartása folyamatosan létező gondot jelentett annak ellenére, hogy a Podmaniczky-család - az ősökhöz méltóan - mind erkölcsileg, mind anyagiakkal jelentősen támogatta az intézményeket. Ám már fentebb említettük Lajos és Andor bárók csődjét, most Ármin báró anyagi katasztrófáját kell megemlíteni, akit a nyílt bukástól rokonai (gróf Keglevich Béla és Beniczky Ödön, valamint Frigyes báró) mentettek meg. Mindazonáltal Aszódot 1869-ben el kellett hagynia.

256 Alig távozott azonban el Ármin báró az ősi kastélyból, amikor két unokaöccse, Géza és Levente bárók megjelentek a presbitérium előtt és hivatalosan bejelentették: amit eddig nagybátyjuk adott az egyháznak, azt ők is megadják, és hogy a jövőben ilyen 249