Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola
-figyelem-éber, feszült, folytonos, kielégítő, középszerű, elégséges, csekély, szórakozott; - szorgalom - folytonos, állandó, kielégítő, elégséges, csekély, hanyag. Az iskola tanítási rendje ugyan nem változott^ tehát naponta 8-11 és 14-16 óra között folyt az oktatás, a tanév hossza azonban jelentősen megrövidült. No, nem azért, mert eredetileg így határozták meg, hanem azért, mert a tanulók - nyilvánvalóan szülői rendelkezésre - későbben kezdték és hamarább abbahagyták az iskolába járást, mint a tanévi előírás volt. Amíg „gimnáziumként" működött az iskola, ilyen gond nem volt, ám az elemi iskolában nagyot változott a helyzet. A tanév megkezdésére csak az 1861/62. tanévről van adatunk. A diákok kisebb hányada szeptemberben, a többség október, sőt november hónapban kezdte meg az évet. Hasonló lehetett a helyzet a megelőző két tanévben is. A tanév befejezésére mindhárom esztendőben a diákok felénél ez a bejegyzés áll: húsvét óta kimaradt. Ez a visszaesés mutatja a legékesebben, hogy ez már nem középiskola, ahol a tanév szeptember elején kezdődött és június közepén-végén vizsgával fejeződött be, ez már egy tipikus falusi elemi iskola, ahol a tanítás a mezőgazdasági munkákhoz igazodva, csak a téli hónapokban folyt. AZ ALGIMNÁZIUM TÖRTÉNETE (1863-1912) Az újraszervezett és Miklóssy János tanár által vezetett latin iskola ügye 1863- június 9-én került ismételten a presbitérium elé. Ekkor már köztudott volt, hogy Miklóssy Csővárra megy lelkésznek, tehát tanárról (tanárokról) kellett gondoskodni. 222 Ugyanakkor a Pest megyei esperesség soronkövetkező ülése is foglalkozni szándékozott az aszódi középiskola ügyével. Az aszódi egyházi testület Portir Lajos presbitert, városi jegyzőt küldte követnek és egyben írásos beadványukban megfogalmazták mindazokat a lépéseket, amelyeket megtettek és azokat az elképzeléseket, amelyeknek megtétele szükséges a 4 osztályos algimnáziumhoz. E fontos dokumentum közzétételével szeretnénk bemutatni azt a hatalmas erőfeszítést, amelyet Aszód város evangélikus egyháza és városi közönsége kifejtett középiskolájának működtetéséért. „Nagy tiszteletű Esperességi Gyűlés! Az aszódi egykor jó hírű algymnasium hisszük még most is kedves emlékben van a Nagytiszteletű esperesség előtt s bizonyosan velünk együtt a nagytiszteletű esperesség is sajnálkozva szemléli miként kellett a szomorú emlékű Bach rendszer alatt több intézeteink között az aszódi iskolának is elesnie. Egyházunk terén az újabb időkben szabadabban mozoghatván, az aszódi evang. egyház elhatározá, ezen algymnasialis intézetet, melynek hasznosságáról, szükségéről, célszerűségéről múltja tesz tanúságot, feszített erővel és buzgó áldozatkészséggel is fenn tarthasson. Miután pedig ezen iskola nemcsak az aszódi egyház számára lesz felállítva, hanem annak az egész esperesség is hasznát veendi, aminthogy az esperesség egyházainak legnagyobb része ezen iskola felállítását kívánatosnak és szükségesnek nyilvánítá; mivel továbbá ezen iskola a korábbi időkben is esperességi iskola nevét viselné. Mint ilyet óhajtjuk továbbra is tekinteni, bátorkodunk a Nagytiszteletű esperességhez azon alázatos kéréssel folyamodni, méltóztassék a Nagytiszteletű esperességnek ezen annyira szükséges s az egyház érdekében szolgáló intézetet felkarolni, felállítását segélleni, s fennállását biztosítani, elvállalván az intézet egy tanárának fizetését. Nemhogy pedig a Nagytiszteletű esperesség netalán azon gondolatnak adjon helyet mintha az aszódi egyház áldozatoktól önmaga vonakodván, az esperesség áldozatkészségét aránytalan mértékben nem igényié, bátorkodunk kimutatni, s e kimutatással bebizonyítani azt, hogy az aszódi egyház erejétől kitelhetőleg áldoz ezen szent ügynek. 240
