Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola
A közvizsgát nagy ünnepélyességgel tartották meg, ahová a diákok szülein kívül meghívták a helyi földesuraságokat, elsősorban báró Podmaniczky Lajost, a helyi egyház világi felügyelőjét, továbbá a megyei egyházi vezetőket, a környékbeli lelkészeket és más előkelőségeket. Ilyen tekintélyes és nagyszámú gyülekezetet csak az iskola fölötti dombtetőn őrt álló evangélikus templomban lehetett elhelyezni. A jeles ünnepség záróeseményeként az erre az alkalomra írt búcsúbeszédet (valedictio) mondta el az iskola egyik végzős diákja. Közismert, hogy az 1837/38. tanév alkalmával Petőfi Sándor állhatott ki a dobogóra és mondhatta el a Búcsúzás с költeményét, amit az első ismert Petőfi-versként tartanak nyilván. E búcsúbeszédek szerkezetét, tartalmát Korén írhatta elő. Ezt bizonyíják a fennmaradt közvizsgálatra írt és - feltehetően - elmondott valedictiok (szerzőit nem ismerjük!), amelyek sok hasonlóságot mutatnak Petőfi említett versével. Korén segítsége mindvégig tapasztalható. Most e búcsúbeszédek sokaságából az 1852-ben elmondottat közöljük: 163 Befejeztünk immár tízhavi munkakört Súlyos gonddal terhelt eszünk enyhülést nyert, Édes öröm boldogító árja Rezgő keblünk újra általjárja. Felraktuk a vizsgálatnak oltárára Nagyon tisztelt Atyáink kívánságára, Szolgalmunknak zsenge virágait, Fejlő ösméretünk alapjait. Igaz, amit lefolyt esztendő ériele Nem igen lehető dicsekednünk vele, A benyújtott koszorúnk szálai Kisded kertünk silány virágai. De küzdenünk kellett nem csekély erővel, Áttörni akarván ifjú elmével Az útra nyomuló sok bajokon, Ezer meg ezer akadályokon. Iparunknak bére elégtelen gyümölcsét, Mellyel jó szándékot koszorúzott az ég, Kegyetekbe ajánljuk Atyánk, Tisztelt minden rangú Pártfogóink! Szíves részvétért unalmas próba alatt Köszönetünk szólási módot meghalad Hogy figyelemért, melyet magára vont Szívünk belsejéből ajkunk hálákat mond. Gondtól szabadulókat ily hálaérzet E szent helyről mindnyájunkat hazavezet, Szeretett rokonink körébe, jó Atyáink, Anyáink ölébe. Búcsút köszönettel vezetőnktől veszünk, Társalgásunk e választó pontja A volt frigyet fel nem bontja. Nem válunk egymástól örökre egészen, Az itt töltött élet szívébe vésve lészen. Távolban óráit fogjuk emlegetni, Tréfás ötleteinken jóízűen nevetni. Az ég mindnyátoknak bő áldását adja, Egynek sem szerencsét meg ne tagadja, Jó Isten oltalma örökre veletek! 212
