Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

Nála laktak a Sárkány-fiúk, a Baross-testvérek, 1836-tól Esztergály Mihály is. Ma már megállapíthatatlan, hogy miért éppen Neumann-néhoz adta Sándor fiát Petrovics István. Talán a régi ismeretség motiválta? Vagy a Sárkány fiúk, akikkel már Sárszentlőrincen barátságot kötött a fia? A rokon Esztergály Misi ottléte, vagy esetleg Korén ajánlotta? Nem tudjuk. A választás mindenképpen jónak bizonyult, mert a Neumann Juliannát feleségül vevő Korén István még jobban szem előtt tarthatta a két Petrovics fiút, akiknek iskolai előrehaladását ez kedvezően befolyásolta. Álljon végül itt az a kis beszéd, amit Korén állított össze és mondott el az új diákok befogadásakor: „Már tehát kedves N. aszódi lakos leszel. Édes Szüleid itt hagynak, de ne búsulj, légy nyugodt szívvel, azért el nem hagynak. Fognak ők mindennap rólad gondoskodni, mintha oldaluk mellett volnál. Itt nem levők helyét pótolni fogják Aszódon, kikre a szülei szeretetök ezután bízni fog Tégedet. Itt leszek én. Kedvesem azon mindennap megújuló gonddal, hogy Téged életed czélja felé minél biztosabban vezesselek, az okosság elemeiben oktassalak, különféle ügyességekre tanítsalak. Vonzódjál csak Te is mindég hozzám bizodalmasan, boldogulni fogsz. Lesznek itt házi uraid, akik nem csak az életed fenntartására szükséges dolgokkal kellőképpen ellátnak, hanem mindenkor jó tanáccsal is ellátnak. Ők jobban tudják, mire van szükséged, fogadjad és kövessed szívesen tanácsukat. Lesznek itt más barátaid, minden okos emberek, akik szemmel kísérni fogják tetteidet és készek lesznek Téged minden jóra vezetni. Légy kedvesem bizodalommal mindnyájuk eránt, ne hallgass hamis barátok sugallatára, ne csábítsad el magad gonosz példák által rossz útra. A mennyei Atyád áldjon jó egészséggel és kedvvel, hogy ide jötted czélját elérvén az év végével ismét kedveseid körébe vissza mehessél."

152 Az aszódi iskolába járás nem volt olcsó mulatság. Különösen nem a szálláson lakóknak. Ezeknek a fiúknak teljes ruhatárat kellet magukkal hozni és még pénzellátmányt is, könyvre, papírra, egyéb apróságra. A szállást egész évre, a kosztot legalább fél évre előre kellett fizetni. Ezek az összegek kisebb eltérést mutatva a következőképpen alakultak az 1830-as évek második felében: szállás egy diáknak évente 8-15 Ft élelmezés egy diáknak havonta 8-12 Ft. 153 Korén például diákonként és havonta 11-12 Ft-ot kért lakásért és teljes ellátásért, ami tíz hóra számítva 110-120 Ft-ot jelentett.

154 Akik a kiváló muzsikus hírében álló tanárnál zenét is tanultak, azoknak havonta ez még további 10 Ft-ot jelentett. Azonban, ha nem kívánták a külön tanítást, megelégedtek más diákkal együtt való oktatással, akkor csak 6 Ft-ot kellett fizetni. A zenei képzést egyébként majd mindegyik szülő fontosnak tartotta, hiszen a lelkésznek, tanítónak értenie kellett hozzá. így aztán a távolabbi helyről ide küldött diákok taníttatása elég sokba, 110-180 Ft-ba került évente. Korén 1835 nyarán Földváry Mihály táblabírónak írt levelében ezt találjuk: „...kosztért 1 holnapra 12 Ft, T. Esperes Úr (Sárkány Sámuel, ő ajánlotta Földváry Mihálynak Aszódot - A.I.) nekem a klavir leckékért 6 Ft, a szállásért egy esztendőre 15 Ft, az mindössze 195 forintnak többre nem megyén."

155 További költséget jelentett még, ha a gyengébb tanuló mellé az idősebb diákok közül „segédet" kértek fel. Ennek gyakorlatáról ismereteink is vannak: „A segédet Miskának Tns. Úr engedelmével leginkább azért adom, hogy a sok ácsorgástól, körülnézéstől mely miatt egy fél napig is tud írni, elszokjon..." 156 Ezek a segédek - feltehetően szegényebb, ám jó tanuló diákok - 2-3 Ft „honoráriumot" kaptak Korén ajánlatára.

157 Ennyi pénzt iskolára csak birtokos nemesek, továbbá a jobb módú lelkészek, tanítók, gazdatisztek, iparosok és kereskedők engedhettek meg maguknak. Jellemző, hogy az első parasztgyerek, aki az aszódi nyelvtani iskolába beiratkozott, Masznyik János, az aszódi Masznyik Márton jobbágy fia volt, az 1833/34-es tanévben második syntaxistaként fejezte be aszódi tanulmányait, kiválóan. Felszentelt pap lett belőle. A következő parasztfiú a 12 éves ikladi Brunner Mátyás, akit az 1845/46. tanévben a donatistákhoz („ejtegetőkhöz") sorolt be tanára és az 1849/50. tanévben fejezte be aszódi tanulmányait. Ezek a ritka kivételek is a szegénységet bizonyítják, hiszen a helybeli, az otthonukból naponta bejárni tudók sem vállalkozhattak a sokéves tanulásra. 209