Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

S nemcsak azért, mert munkaerejükre otthon volt szükség, hanem azért is, mert erre a többlet kiadásra már nem jutott pénz. A következőkben vizsgáljuk meg sokoldalúan, hogy milyen volt Korén iskolájának a belső élete. A tanítás az aszódi latin iskolában általában szeptember l-jén kezdődött, és a június végi közvizsgálattal fejeződött be. Aszódon egy nyilvános vizsga volt, és ekkor kaptak csak bizonyítványt a diákok, „...az iskolai intézetemben félévi classificatio nem divatozik..." - említette Korén.

158 Az évkezdés napjában lehettek eltérések. Az 1839/40. tanévkezdéssel kapcsolatban éppen Korén egyik levele az irányadó: „Szeptember elsője épen vasárnapra esvén, elég ideje lesz, ha főtisztelendő úr fiacskája ezen nap Aszódon lehozatatnék." Tehát a tanítás szeptember 2-án kezdődött ebben a tanévben. Kisebb ünnepséget is rendeztek ekkor. Ezt bizonyítják azok a beszédek, versek, amelyeket ilyen alkalomkor mondtak el. Álljon itt példaként az 1852-ben elmondott Beköszöntő:

159 Üdvöz légy régóta várt óra Törekvésünknek célját vetendő Rendet és ipart kijelendő Ma, holnap az ünnepély e vizsgaszóra. Üdvözek a világosságnak védői A sötétség cselszövényi ellen, Fondorkodó ármány vészes terén Rendnek s ösmeretnek lelkes terjesztői. Üdvünk háromszor tisztelt Pártfogóink A világi kormány kezelői Isteni malasztnak hirdetői Távolról s közelről megjött hallgatóink! Nincs tagadás: örül az emberi kebel Ha világ látja igyekezetét, S figyelmére méltatja életét Ha csak az különben figyelmet érdemel. Sok a földen éltes gazdag és szegény Kész álomtalan éjeket tölteni, Féltékenyen őrzött vagyont költeni, Hogy hír és dicséret öröksége legyen. És mi e leereszkedésnek ne örüljünk Midőn tapasztalatlan korunkban Kormányt szükségelő csónakunkban Élet vészes hullámaira ereszkedünk? Mi azokat hódolva ne üdvözeljük Kik adománya e földi élet, Kiknek kegye ösvényein vezet Hogy mentében a szerentse várát leljük? És utoljára bocsátkozókat kísérni Magában már nem csekély feladat S annál nagyobb lelkű még áldozat A tétovázóknak segítségül lenni. Méltán hát szívünk hódoló üdvre hevül E tisztelt gyülekezet láttára, Midőn vizsgái kegyes szavára Ünnepélyes harcot kiállni készül. 210