Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

dekében kifejtett. Ennek a - tanári feladatát meghaladó - szinte atyai gondoskodásnak köszönhető a diáklétszám ugrásszerű megnövekedése az 1834/35. tanévtől kezdődően. Korén alapos munkája és a jó elhelyezési körülmények biztosítása a szülők tetszését megnyerte. Boldogan hozták ide s a következő években vissza a fiaikat, és ajánlották másoknak (rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek) is Aszódot, mint olyan helyet, ahol hasznosan tölthetik el éveiket a tanulni vágyók. Korennek és az aszódi iskolának egyik legjelesebb propagálója Sárkány Sámuel pilisi lelkész, Pest megyei főesperes volt. Mind a négy fiát (János, Sámuel, József, Pál) Aszódra járatta. Ő szervezte be a Horeczky-fiúkat, ő kért segítséget az elhunyt rákoskeresztúri lelkész fia, Clementis Titus elhelyezésére, s járt közbe - már hivatalánál fogva is - még sok más tanuló érdekében.

145 Említhetjük továbbá Juhász Ferenc alberti lelkészt, egykori aszódi tanárt, aki Ferenc és Ferdinánd fiát szintén Aszódra küldte, és biztatására hozta több környékbeli ismerőse is a gyermekét a Galga-parti iskolába. Évente olyan nagy távolságról érkezett a tanulóifjúság jelentős többsége, hogy hazajárni nem tudtak naponta, ezért a városban kellett elhelyezni őket. Kollégium, diákotthon nem létezett ekkor még, így csak magánházaknál lehetett elszállásolni a fiúkat. Aszód mezővárosban sok olyan család élt, amely még nemes úrfiak számára is megfelelő lakást és ellátást tudott biztosítani. A már idézett levelében Korén erről így írt: „.. .hol az ifiak a mesterséget és kereskedést űző, nagyrészt némethonból beköltözött lakosoknál míveltebb szállást kaphattak."

l46 Más helyen is megemlékezik erről: „Szállásokat nagyobbára tisztességesebb mesterembereink, németek és tótok adnak, de némely műveltebb házak is gyermekek elfogadására készek."

l47 Név szerint is ismerjük azokat a személyeket, családokat, akik szállást adtak a diákoknak. Ezek: Mikulás Dániel evangélikus lelkész, Pest megyei főesperes, Burkhardt Mihály evangélikus tanító, Cancrinyi Károlyné özvegy papné, Greguss Teréz, Greguss Mihály pozsonyi professzor testvére, Freytag József orvos, Neumann Frigyesné, egy kékfestő özvegye (Korén anyósa!), Faska Sámuel, Hrasztina Ádám csizmadiák, Jungmann János szabómester, Portier Pál kereskedő és nem utolsósorban maga Korén István professzor.

148 Az általános gyakorlat szerint a szülők már az év végi vizsgák után lekötötték a következő évre a szállást, az új diákok esetében pedig a nyári hónapokban, a készséges Korén tanárral folytatott levelezésekben rögzítették fiaik elhelyezését. A professzor mindenkinek gondosan válaszolt, legjobb tudása szerint intézte az ügyeket, mindig közmegelégedésre. A diáktartás jelentős jövedelmet biztosított, ezért a szállásadók igyekeztek a legjobbat nyújtani. Az igényes Korén akárkit nem is ajánlott, csak tiszta és feddhetetlen erkölcsű otthonokat, ahol a kosztos diákot szinte saját gyermekként kezelték.

149 Mindezeken túl ismételten felhívjuk a figyelmet egy nagyon fontos körülményre, mégpedig a nyelvtanulás aszódi lehetőségeire. A városban ugyanis éppen a szállásadóknál lehetett nagyszerűen gyakorolni a közéletben oly fontos német, az egyházi pályára készülők számára pedig a nélkülözhetetlen szlovák nyelvet. A visszaemlékező diákok közül egy sem említett olyan eseményt, történetet, körülményt, amely a diákok rossz ellátására, szállására, vagy gondozatlan, goromba háziakra utalna. Ez pedig a megelégedettség jele lehetett. Mindezek azonban nem jelentették azt, hogy a diákok valamiféle főúri kényelemben éltek. Korén egyik levelében a következőket emeli ki: „Tiszt. Mikulás Úrnál, Freytag orvos Úrnál s más tisztességes polgári házaknál külön ágyat is bizonyosan adhatnának."

150 Ennek kihangsúlyozása egyértelmű utalás arra, hogy ez nincs mindenhol biztosítva. A derék tanár is tartott diákokat házasságkötése után, mégpedig hármat is egyszerre, így aztán nem lehetett valami nagy kényelem a professzori lakban: „...szobáink szűk volta, saját gyermekeim és gondviselésemre bízott más 3 ifjú" - írta egyik levelében.

151 Irodalomtörténeti kapcsolatként említsük meg, hogy Petőfi Sándor és öccse, István, özvegy Neumann Frigyesnénél, a város központjában, a Fő utcán, a városháza melletti második házban lakott. A derék iparos asszonynak, kékfestő férje halála után a fő kereseti forrása a diáktartás volt. 208