Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola
Podmaniczky I. János nemcsak jól, gazdagon nősült, hanem kitűnően is gazdálkodott. Gyermekei jelentős vagyont örököltek, így mind a lányok, mind a fiúk előkelő és vagyonos családból házasodhattak. Az Aszódon élő két Podmaniczky utód II. János és I. Sándor, akik a család idősebb és fiatalabb ágának a megalapítói voltak, családjában gazdag volt a gyermekáldás, így egyre szűkebb lett az apjuk által építtetett lakóház. Ilyen megfontolás és gazdasági megalapozottság után kezdtek hozzá nagyszabású építkezési terveik megvalósításához. A két jómódú uraság szoros kapcsolatban állt Pest megye északkeleti szegletének legvagyonosabb és egyben az egész országnak egyik legtekintélyesebb főurával, a gazdaságának középpontját Gödöllőn és Hatvanban kiépítő gróf Grassalkovich Antallal, akinek ajánlatára leszerződtették Jung Józsefet, Hatvan, később Pest város polgárát, aki a XVIII. század második felének egyik legismertebb és legkiválóbb magyarországi építőmestere volt. 71 Jung tervei alapján és kivitelezésében (30 kőművessel!) indult meg az építkezés 1767-ben, amely öt évig tartott. Nem feladatunk e kastélyépítést részletesen ismertetni, csupán azért említjük meg, mert ennek ismeretében érthetjük meg azokat az egyházi jellegű építkezéseket, amelyek témánkkal kapcsolatosak. Ugyanis pontosan ezekben az években épült fel egymás mellett az új paplak és az új iskola, lakással. Először is azt érdemes tisztázni, hogy miért kellett ezeket az épületeket létesíteni? A fennmaradt dokumentumok kérdésünkre közvetlen feleletet nem nyújtanak ugyan, ám a helyszínt és a körülményeket ismerve az okokat is megtalálhatjuk. Az új, a kor divatját követő kastély számára több terület kellett. Részben azért, mert az oldalszárnyak lebontása után a gazdasági épületeket (istálló, magtárak stb.) a kastélytól távolabb építették fel. Ugyanis az oldalszárnyak emeleti része, amelyek végére manzárdtetős dísztermi célokat szolgáló pavilonokat is építettek, lakóhelyül szolgáltak, a földszint pedig az épületben lakó uraságok kiszolgálását (konyhák, kamrák, mosóhelyiségek stb.) biztosította. Tehát az új gazdasági épületek elhelyezésére terület kellett, mégpedig a kastély közvetlen szomszédságában. Kellett továbbá terület a park és a füvészkert céljaira is. Ezek a területek már régtől fogva az uraság belsőségi tulajdonát képezték. Egészen bizonyosan itt, a régi udvarház közelében, a saját telkén, amit aztán az evangélikus egyháznak adott át, építtette fel Podmaniczky I. János vagy talán már (és ez a valószínűbb!) Osztroluczky János az evangélikus paplakot és az evangélikus iskolát tanítói lakkal. Az 1767-1772-es kastélyépítéskor azonban ezek a régi épületek útban lehettek, lebontásuk elsősorban ezért - időszerűvé vált. Hogy azonban se a pap, se az iskola ne maradjon hajlék nélkül, a két Podmaniczky testvér új paplak és új iskola felépítését határozta el. E célra a kastélytól keletre eső telkeket adták oda, míg a két épület tervezésével és kivitelezésével - bár erre bizonyítékunk nincsen - nyilvánvalóan az Aszódon dolgozó Jung Józsefet bízták meg. A két épület formailag és belső kiképzését tekintve hasonló volt. A paplak kicsit nagyobb, mint az iskolaépület. A déli bejárók egy folyosóra nyíltak, amelyektől balra és jobbra különböző célú helyiségek helyezkedtek el. A paplakot 1965-ben bontották le. A visszaemlékezők elmondása szerint egy-egy helyiség keresztboltozattal rendelkezett. Ilyen lehetett az egész épület kiképzése, ám a kétszáz év alatti számtalan felújítás, átalakítás jelentős változásokat eredményezett. Az iskolára (a mai Petőfi Múzeum főépülete) most nem térünk ki, ezt majd később, részletesen elemezzük még. Mindkét épület hasonló építőanyagból épült: a nagyvölgyi homokbányából kitermelt homokkőből és a Podmaniczkyak téglaégetőjéből származó PA (Podmaniczky Alexander) és PJ (Podmaniczky Johannes) jelű téglákból; héjazata rozsszalma (zsúp) volt. Az építkezést 1769-ben kezdték és 1771-ben fejezték be. A végelszámolás szerint 948 forintot és 67 krajcárt költöttek el. 72 Az nyilvánvaló, hogy a pap hamarosan beköltözött az új és minden bizonnyal jóval nagyobb parókiába. De mi a helyzet az új iskolával? Más helyen részletesen bemutatjuk, hogy ekkor már Aszódon két evangélikus iskola létezett: az elemi és a schola latina. Mindkettő egy fedél alatt, a régi iskolában. Amikor az új iskola építését megtervezték, akkor azt kifejezetten a nyelvtani iskola céljára szánták. Az elemi iskolától különválasztva, 1772 szeptemberében tehát ebben az új 175
