Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola
iskolaépületben indult meg a tanítás. Mindezt bizonyítja a curátornak 1772 karácsonyán tett bejegyzése, amely feltünteti, hogy az új iskolának milyen és mennyi új bútort vettek. A kérdés most már az, hogy melyik iskolaépületbe jártak az elemisták? Ebben a tanévben (1772/73) még egészen bizonyosan a régibe. Bár kimeszelték, használható állapotba hozták, mindazonáltal korszerűtlen, öreg épület lehetett. Ezt bizonyítja az új kisiskola létesítése. Abban az időben, amikor épült a kastély, az új paplak és az új iskola (a schola latina), házitanítóskodott Podmaniczky I. János családjánál (László és József úrfi nevelőjeként) Szontágh Sámuel, a később országos hírű evangélikus püspök. A kiváló férfiú önzetlenül, saját pénzéből megvásárolta (130 Ft-ért) az új iskola fölötti telket és a rajta lévő használatos házat, majd a helyi egyháznak adta át azzal a szándékkal, hogy ez legyen az elemi iskola. A vásárlás valamikor 1771-1772-ben történhetett meg (pontos adatunk nincsen), mert 1773 tavaszán-nyarán került sor az épület teljes felújítására (137 Ft-ba került!), az őszi tanévkezdéskor a kisiskolások már ide jöttek tanulni. Ez a kisiskola, amely története folyamán sok és jelentős átépítést élt meg, 1981-ig szolgálta a magyar tanügyet. Ezzel egy időben, most már véglegesen feleslegessé vált nemcsak a régi paplak, hanem a régi iskola is. Ezeket az épületeket lebontották, amelyből 690 Ft bevétel származott. 73 A számadáskönyvből nem tűnik ki, hogy milyen értékesítési formában jutottak ilyen jelentős összeghez. Véleményünk szerint ezt a pénzt a Podmaniczkyak fizették ki megváltás címén, amit aztán az új iskola építési költségébe számoltak bele. Ezek után vizsgáljuk meg annak az épületnek, épületegyüttesnek az építéstörténetét, amely a schola latinának, majd az algimnáziumnak, utána a főgimnáziumnak adott otthont. A fentiekben tisztáztuk, hogy a schola latina épülete 1769-1771 között, a paplakkal együtt, hasonló formában, ugyanazon anyagból épült. Korabeli rajz nem maradt fenn, pontos leírás sem. Rajz csak a XLX. század közepén-végén készült, továbbá Petőfi egykori iskolatársainak a visszaemlékezéseiből és az 1980-as évek elején végzett jelentős felújítás falkutatásából tudunk következtetni a XVIII-XLX. századi iskolaépület belső elrendezésére. Időközben ugyanis igen sok felújítás, átépítés, tatarozás zajlott le az épületen, épületben, amelyek nemhogy a XVIII. századi, de a Petőfi- korabeli állapotokat is felismerhetetlenségig megváltoztatták. Az épületet a Galga patak bal partján húzódó, a földtörténeti negyedkorban képződő alacsony dombvonulat völgyre néző oldalára, homlokzatát déli tájolással építették úgy, hogy az északi (hátsó) falrész beépült a domboldalba. Ez a falrész szinte teljes egészében terméskőből épült, szigetelés nélkül. Az épület alaprajzilag (a fő falakat tekintve) megegyezett a jelenlegi állapottal, vagyis a középtengelyében lévő ajtón lehetett bejutni egy összekötő folyosóra. A bejárattól balra helyezkedett el a mindenkori oktató lakása, jobbra pedig az osztályterem, illetve mögötte egy, az idők folyamán különböző célra használt helyiség (helyiségek). A homlokzati részen 3-3 ablak, a hátsó helyiségekben keletre és nyugatra nyílva l-l ablak létezett. A felépítéstől, tehát 1771-től Korén István tanárságának kezdetéig (1834) terjedő időben történt változásokról, átépítésekről, felújításokról nem tudunk. A diáklétszám nagyságáról csak néhány esztendő adata áll a rendelkezésünkre. Ezek szerint nagy a valószínűsége, hogy ez alatt a 60 év alatt csak egy tanteremben folyt az oktatás. A tanári lakás beosztásáról sincsenek pontos adataink, azt azért megállapíthatjuk, hogy lényegesen nagyobb és jobb volt, mint abban a korban más, Galga menti falusi iskola tanítójának a lakása. A különböző visszaemlékezésekből rekonstruáltuk a Petőfi-korabeli iskolát. Amikor Korén István elfoglalta a tanári katedrát, akkor az alábbi volt az épület elrendezése: 176
