Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

Az aszódi Fő tér a XX. század elején nyék, hanem Pest és a határos vármegyék (Nógrád, Heves) legiparosodottabb, legélénkebb kereskedelmű városkája Aszód. A település 302 házában 348 római katolikus, 1415 evangélikus és 519 izraelita vallású (összesen 2282 fő) lakos élt.

47 Mindhárom vallás híveinek külön-külön temploma, iskolája volt. Az evangélikusoknak kisgimnáziumuk (schola latina, schola grammaticalis) is létezett. A Fő utcán üzlet üzlet hátán, a sokféle iparos műhelyeikben nemcsak helyi szükségletre, hanem vásárra is termeltek. Az aszódi vásárok országos hírűek ezekben az évtizedekben. Erről így írt visszaemlékezéseiben Podmaniczky Frigyes báró, aki gyermekkorában sokat tartózkodott Aszódon: „...Ily, a családkörön kívül eső, de mégis helybeli eseménynek volt mondható, a negyedévenkint ismétlődő országos vásár, amely Aszód vidékének kereskedelmi s ipari központját képezvén, az akkor létezett viszonyokhoz hasonlítva eléggé tekintélyes számba vehető forgalmat idézett elő. .. .Nem csak a vásár maga, de annak jelenetezése s az ahoz szükséges előkészület is rendkívül mulattatott s érdekelt bennünket. A vásár napján jókor reggel egy veres vászonnal kihányt, pléh félholddal díszített régi török sátor feszíttetett ki a kastély kapuja előtti, a vásártérre nyíló térségen; melynek belsejében elhelyezett ódon tölgyfa-asztal körül helyet foglalt mindenekelőtt a főszemély, a piros-pozsgás, kissé potrohos Blázy uram. - Blázy uram szűrszabó volt s Aszód mezővárosának érdemes bírája, s mint ilyen, ily ünnepélyes alkalmakkor, sötét-barna, feketezsinóros ezüstgombos mándlit (akkoron dolmánynak hívták), szürke, fekete sújtassál kihányt magyar nadrágot s magas sarkú ránczolt kordovány-csizmát öltött, nem feledkezett meg a hosszú réz- vagy pláne ezüstgombos nádpálczáról sem, a régi időben elmaradhatatlan s nélkülözhetetlen attribútuma a tekintélynek s hatalomnak. Ily díszes öltözetben s a jegyzőktől s kisbíróktól, mint segédjeitől körülvéve szedte curuli székéből bíró uram a helypénzt, szolgáltatott igazságot eleveneknek és holtaknak s mondott ítéletet az eléje hurczolt vagy idézett mindennemű s rangú koldusok, helybeli s vándorló czigányok, üveges tótok, távolról érkező mesteremberek s vásárosok felett. A kastély bástyaszerű, 1856 óta már nem létező kapujától jobbra s balra, két csekély teriméjű, de stylszerűleg épült őrház létezett. A kapu jobboldalán levő az éjjeli őrnek, vásár alkalmával a 164