Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

Csővár- A Bosnyák és Egri család birtoka volt a falu. A családok száma: 1715-ben 18, 1728ban 39, 1744-ben 40 és 1760-ban 90. Folyamatosan lakott település lehetett. A lakosság száma a 8-as szorzóval közelíthető meg. Domony - 1699-ben kezdődött az újratelepítés. 1710-ig 3 család érkezett a Nógrád megyei Lestről a Kandó család birtokára. 1715-ben 15, 1728-ban 38, 1744-ben 54 és 1760-ban 81 család élt a faluban. Itt is 8-cal érdemes szorozni a lakosság számának kiszámításakor. Tótgyörk (Galgagyörk) - A falu birtokosa az Egri család volt, 1720-ig 12 család telepedését tették lehetővé. Ezek közül 5 Lestről származott. A családok száma: 1715-ben 29, 1728-ban 49, 1744-ben 46, 1760-ban pedig 72. Itt is a 8-as szorzó alkalmazható. Hévizgyörk - A Nógrád megyei betelepítés közvetlenül elkerülte a falut. De valószínűleg Aszódon keresztül történt a bevándorlás. Erre utal már az 1720-as években az Aszódi vezetéknév Hévizgyörkön. A faluba letelepült evangélikusok feltehetően közeli kapcsolatban álltak az aszódiakkal. Stahremberg- és Eszterházy-birtok volt a falu. A lakosság egyik része református, a kisebb része katolikus volt az evangélikusok mellett. A falu lakóinak száma a 8-as szorzóval számítható ki abból, hogy 1715-ben 22 család, 1728-ban 65, 1744-ben 105 és 1760-ban l60 család lakott itt. Ez létszámilag a Galga-mente egyik legnépesebb települése volt a 18. század első felében. Iklad-A falu nevével a 17. században is találkozhattunk, de a mai település alapja az 1752-ben kelt szerződés volt, mely értelmében Ráday Pál német, hitükért üldözött evangélikus jövevényeket telepített le a birtokán. A családok száma: 1753-ban 16 család, 1760-ban 37 család élt Ikladon. Káva - 1725 óta lakják. Maglód- Van a falunak a 16. és 17. századra visszanyúló élete, de igazán 1699 óta lakott település. A falu birtokosa 1710 táján Ráday Pál és Grassalkovits Antal volt. 1720-ig 10 jövevény család telepedett le. A családok száma: 1715-ben 18, 1728-ban 55, 1744-ben 91 és 1760-ban 102. A lakossági szorzószám 9Mende- 1724-től a Bosnyák család telepített itt le jövevényeket. A családok száma 1728-ban 20, 1730-ban 25, 1744-ben 16 és 1760-ban 24 volt. A pontos szorzószám 1744-ből: 9,25. Csiktarcsa (Nagytarcsa) - A családok száma 1715-ben 17,1728-ban 38,1744-ben 33 és 1760-ban 44. Péteri - 1742-ben telepítette Bohus Dániel. Az első telepesek a Zólyom megyei Illésfalváról valók. A telepítéskor 7 család érkezett, de 1760-ban már 32 család lakott Péteriben. Sido (Vácegres) - A falu részben nemesi tulajdon, részben pedig a Grassalkovits-birtok része volt. 1720-ig 11 Nógrád megyei családot telepítettek itt le. A beköltöző 11 család 8 faluból indult el. Ezek a falvak ma Szlovákiában vannak. 1715-ben 9, 1728-ban 37, 1744-ben 48, 1760-ban pedig 80 család lakott itt. A lakosságot a 8-as szorzószámmal lehet kiszámítani. Újfalu (Váckisujfalu) -A Bosnyák család birtoka volt. 1715-ben 12, 1728-ban 30, 1744-ben 28 és 1760-ban 32 család lakta. A lakosság számát a 8-as szorzóval számíthatjuk ki. Alberti- 1711. szeptember 29-én 24 szekéren érkeztek meg a felvidéki telepesek a Zólyom megyei Szalatnyáról. A földesúr 1728 táján Szeleczky Márton volt. A családok száma így alakult: 1715-ben 24, 1728-ban 41, 1744-ben 129 és 1760-ban már 206 család lakott Albertiben. Farmos- 1744-ig puszta volt. Ekkor érkezett az első 15 család, mely 1760-ra már 43-ra gyarapodott. Irsa- Az Irsay család 1718-tól telepítette le a jövevényeket, akik jelentős része csak zsellér lehetett új lakóhelyén is. 1728-ban 20 család, 1744-ben 94, 1760-ban pedig 6l család lakott Irsán. Érdekes, hogy míg Alberti község lakossága növekedett, addig Irsáé csökkent! Gyón- 1733-ban kezdődött a bevándorlás, 1744-ben már 15 család lakott jövevényként a faluban. De 1760-ra már 68 család lakóhelyévé lett Gyón. Pilis— A Beleznay család telepítette a szlovák lakosokat 1722-től kezdődően. 1728-ban 37 család lakott a faluban, mely csak egyre nőtt az összeírások szerint: 1744-ben 143, 1760-ban pedig már 195 család volt Pilisen. /5