Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

Asztalos István AZ ASZÓDI EVANGÉLIKUS KÖZÉPISKOLA I. BEVEZETÉS Az aszódi gimnázium 262. tanévében vetettük ezeket a sorokat papírra. E számításnál az 1728. évet mint kezdő esztendőt vettük figyelembe, ugyanakkor kihagytuk azt a három évet, amikor „csak" elemi szintű oktatás folyt az ősi falak között. Ám ha csupán a latin iskola első hivatalos megemlítésének az esztendejét (1766) vesszük kezdő évnek, akkor is a 224. tanévben vagyunk. Ilyen történelmi múlttal kevés magyar középiskola büszkélkedhet. A mai Magyarország evangélikus középiskolái között Sopron után a második „legöregebb" tanintézet; szűkebb pátriánkban, Pest megyében pedig a nagykőrösi református és a váci piarista gimnáziummal említhető egy sorban az aszódi evangélikus tanoda. Mindezekért feltűnő, hogy e két és fél évszázadnyi múlt ellenére sem készült még az iskoláról összefoglaló történeti leírás. A XIX. században napvilágot látott vázlatos ismertetéseket inkább a szükség, mintsem az alapos kutatásra épülő módszeres feldolgozás szülte. Csengey Gusztáv vállalkozott először arra, hogy a múltba visszatekintsen. „Az aszódi evangélikus egyház régi anyakönyvéből kimutatható, hogy gymnasiuma „latin iskola" címmel 1787-ben már létezett..."

1 Azonban e kis írásnak nem a hiteles történeti múlt részletes bemutatása, hanem a felső hatalom megnyerése a célja, és Csengey egyébként sem történész, hanem elsősorban irodalmár volt. Petry Gyulának majd a későbbiekben még sokszor idézett, szintén alkalomszülte munkája - a szerző szerint is - vázlat (Az aszódi ág. hitv. evang. algymnasium történetének vázlata az 1887/88. év végéig).

2 Kutatáson alapuló iskolatörténetet igazán csak dr. Oravecz Ödön írt. Amikor 1926-ban átvette az igazgatói tisztet, a tanév munkáját bemutató Évkönyvben első alkalommal találjuk a nyitó tanulmányt: Iskolánk rövid története. Ugyanebben a számban közli le dr. Fabricius Endre főtanácsos cikkét, aki egyik felmenőjét, Fabricius János hartai lelkészt, volt aszódi latin iskolai tanárt mutatja be „Az aszódi ág. h. ev. gymnasium első tanára" címmel.

3 Tanulmányának célja, hogy dokumentumokkal bebizonyítsa: a latin iskola már 1784 előtt is létezett, mert őse az 1784-es hartai székfoglalása előtt működött az aszódi tanodában. Az 1926-os évkönyvet követően szinte évenként jelenik meg egy-egy alaposabb kutatásra épült Oravecz-dolgozat, amelyek vagy az iskolát támogató legjelesebb férfiúk életét (Iskolánk első jótevője,

4 Iskolánk legnagyobb jótevője

5

) vagy pedig a legfontosabb, az iskola életére vonatkozó dokumentumokat (Az aszódi ág. h. ev. Petőfi reálgimnázium első évtizedei,

6 Az első főigazgatói jelentés

7

) mutatják be. Oravecz korai halála után ugyan az évenként megjelenő évkönyvek visszatekintenek a gimnázium múltjára, ám ezek új adatokkal már nem rendelkeznek. Az iskola történetének kutatásával az 1950-es évek végéig senki sem foglalkozott. Az 1958-ban, a régi gimnázium falai között létesített tájmúzeum (1960-tól Petőfi Múzeum) vezetője, e sorok írója vállalta fel a Petőfi kultusz ápolása mellett az iskolatörténeti kutatásokat is. Az 1960-ban megindult Múzeumi Füzetek с sorozatban (sorozatszerkesztő Asztalos István) a kezdetben kisebb lélegzetű, adattári szintű írások (Kardos Győző, Sólyom Jenő, Terray Barnabás tollából) után egyre több, az aszódi iskolával kapcsolatos kisebb-nagyobb tanulmány jelent meg.

8 Kardos Győző néhai gimnáziumi igazgatónak több kéziratos iskolatörténeti dolgozata fennmaradt, ám ezeket a szerző is inkább népszerűsítő jellegű írásoknak, mintsem pontosan adatolt tanulmányoknak tekintette.

9 155