Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

TANÜGYI KÉRDÉSEK AZ 1930-AS ÉVEKBEN Az elemi népiskolai oktatásban a korszerűsítő folyamatok magával hozták az iskolalátogatás ehhez igazodó rendtartásának megalkotását is. Az 1925-ös népiskolai tanügyi reformot követte 1930. november 21-én az egyetemes közgyűlés határozataként „Az egyházmegyei iskolalátogató bizottság jogait és kötelességeit megállapító szabályzat." A korábbi rend ugyanis az volt az evangélikus népiskolák meglátogatásában, hogy a dékán egy tanító kíséretében látogatta meg a népiskolákat és készítettek jelentést a tapasztalataikról. Most az iskolalátogató bizottság kiegészült egy világi taggal. így ettől kezdve az egyházmegye rendes lelkészei közül megválasztott körlelkész, az egyházmegye területén működő vagy működött nyugalmazott tanító mellett olyan világi foglalkozású férfi került a bizottságba, aki „iskoláink iránt különös szeretetteljes érdeklődéssel viseltető, intelligens, lehetőleg a tanügyhöz értő" legyen. Erre elsősorban olyan gyakorlóiskolai tanítókra, gimnáziumi vagy polgári iskolai tanárokra gondoltak, akik el is fogadták ezt a megbízást, mert alkalmasnak érezték magukat is erre. A megválasztás hat évre szólt. Az iskolalátogató bizottságnak intézkedési jogköre nem volt. Megfigyelte az iskolai munkát, tanácsot adhatott a tanítónak, de nem utasíthatta a tanítót. Arra nyomatékkal tett hangsúlyt a szabályzat, hogy az iskolalátogató bizottságnak a helyi körülményeket mindig figyelembe kellett vennie, amikor véleményét megfogalmazta egy-egy népiskolában folyó munkáról. Mit kellett alaposabban szemügyre vennie az iskolalátogatóknak? - Elsősorban a népiskola külső rendjét. Ez kiterjedt az iskolaépületre, a tanteremre, a tanítói lakásra és a mellékhelyiségekre is. A vizsgálódásuk egyik szempontja volt, hogy a tanító elég gondot fordított-e a tanulók egészségi viszonyaira és a tisztaságra. Elég tágas-e az iskola udvara, annak játszótere. Egészséges-e az iskola vize. Megtalálható-e mindaz a bútorzat és taneszköz, ami a tanításhoz elengedhetetlenül szükséges. A tanulóknak van-e tankönyve, írószere? - Még azt is meg kellett vizsgálniok, hogy a padok jő irányban vannak-e elhelyezve a tanteremben és azok mérete megfelel-e a tanulók életkori sajátosságainak? Megnézték, hogy a tanító mennyiben teljesítette az egyházi felsőbbségnek a tanítóval szembeni azon elvárását, hogy az iskolai gyűjteményeket gyarapítsa a saját gyűjtésével és kétkezi munkájával? Az iskolalátogatók figyelmét nem kerülhette el az iskolai hivatal vezetésének ellenőrzése sem. Az iskolai nyomtatványok, naplók, anyakönyvek, a tankötelesek nyilvántartása, a mulasztók kimutatása, a tanterv betartása, a leltár, a kézimunka-tanítás feltételeinek megléte, az ifjúsági könyvtár és a tankönyvek listája - szintén a feljegyzésekbe került. Az iskolalátogatás másik fő szempontja az volt, hogy a bizottság tagjai megvizsgálták a népiskolában folyó nevelői és tanulmányi munkát. Ezért a tanítónak be kellett mutatnia a tantervet, a tanmenetet és az órarendet. Ebből a hozzáértők képet kaphattak az iskolában folyó munka tervszerűségéről. Lehetőségük volt a bizottság tagjainak arra is, hogy elbeszélgessenek a tanítóval az érvényben lévő tantervről és utasításról. Ezen az alkalmon - vizsgáztatás jellegű kérdések feltevése nélkül is - kép alakult ki arról is, hogy mennyire járatos a tanító a pedagógiai témákban. Az órák meglátogatásán pedig arra nyílt alkalom, hogy felmérjék a tanító felkészültségét vagy készületlenségét, kereshessék a modern pedagógia elemeit a tanításban. A megfigyelés kiterjedt az osztály fegyelmére is, amikor azt nézték, vajon képes-e a tanító az egész osztályt lekötni a tanítási anyagon keresztül. Amikor pedig ezt szemügyre vették, a tanító magatartásában nézték, vajon nincs-e abban modorosság vagy félszegség, hiszen mindkettő a fegyelmezetlenség forrásává válhat a tanulók között. Az pedig, hogy hogyan bánik a tanulókkal, egész egyéniségét meghatározta. Ezért keresték - még a fegyelmezésben is -, hogy szeretettel bánike a gyerekekkel a tanítási óra alatt? 138