Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
Természetesen az erkölcsi nevelés elengedhetetlen igény volt a népiskola tanítójától. Az egyházi bizottság tagjai a valláserkölcs, egyházias és hazafias nevelés megvalósítását keresték, amikor arról érdeklődtek, hogyan tartják meg a tanításban és a gyakorlatban az egyházi, iskolai és nemzeti ünnepeket, milyen tartalommal tölti ki azt a tanító. A gyakorlati életre nevelés a népiskola egyik fontos nevelési célja volt. Ha a tanító a gyakorlati életből indult ki az elméleti anyag oktatásakor, elérhette könnyebben célját a tanítás. Ezért a tananyag feldolgozásánál keresték, hogy mennyi abban a tervszerűség, a módszeresség és a tananyag helyes és arányos felosztásával pedig a céltudatosság. A tanítás eredményének felmérésekor első szempont volt, hogy a nem magyar nyelvű népiskolában milyen szintre jutottak el a tanulók a magyar nyelv ismeretében! Az egyházmegye által delegált iskolalátogató bizottság jelentésében arról is számot kellett adni, hogy a tanítás eredményessége szempontjából ügyelniök kellett a tanulólétszámra. Egy osztályban egy tanító 80 gyermeknél többet nem taníthatott eredményesen. Azt is meg kellett figyelnie a bizottságnak, hogy a fiúk kellően el vannak-e különítve a tanteremben a leányoktól. A szabályzat külön kitért a tanítók képzettségének figyelemmel kisérésére. Ezért kérdezték meg a tanítókat, hogyan képzik magukat tovább, van-e önképzésre lehetőségük. A társadalmi működésük igazodik-e az iskolai elfoglaltságukhoz. De az egyéni magatartás is a figyelem központjába került. Belenézett a bizottság a tanító házikönyvtárába. Az ott talált könyvek támpontot adtak önképzésének irányára és érdeklődési körére. A szakkönyvek és a pedagógiai folyóiratok olvasása tette lehetővé a néptanítók számára a kor követelményeivel való lépéstartást. A Szabályzat végül előírta, hogy az iskolalátogató bizottság nem váratlanul látogatja meg az iskolát, hanem „az iskolalátogatás napját az elnök kellő időben közli az illetékes iskolaszék egyházi elnökségével" - olvassuk a megjelent szabályzatban. A bizottság az iskolában tapasztaltakat megbeszéli minden esetben az iskolaszék elnökségével, a tanítóval. Abban az esetben, ha az iskolában több tanító is tanít, akkor tanítói értekezletet kell összehívni. így az észlelt hiányosságokra is „jóindulatúkig felhívja" az illetékesek figyelmét a bizottság, amely nem hatóság. Többször is kihangsúlyozásra került az, hogy az iskolalátogató bizottság semmiféle határozatot nem hozhat, csak az észrevételeit és megfigyeléseit közölheti az érdekeltekkel. Az új tanévet esztendőnként gondosan elő kellett készíteni. Ez a munka a tanító vagy ahol volt, az igazgatótanítő feladata volt. Az előkészület magában foglalta a kötelező tanterv alapján elkészített tananyagbeosztást heti bontásban. Az órarendet ennek megfelelően kellett összeállítani. Csatolni kellett ehhez az általános óratervet is. Az előkészítő munkát írásban július 15-ig kellett elkészíteni és jóváhagyásra beterjeszteni. A jóváhagyott anyagot augusztus 15-ig kapták vissza az iskolák és ennek alapján láttak hozzá a tanítók a szeptemberi tanévkezdéshez. Az egyházmegyei iskolai felügyelet ennek a szabályzatnak megfelelően látta el az iskolai munka ellenőrzését. Az 1934-1937-es evangélikus zsinat törvényt alkotott az iskolákról, de ez az új törvény sem tette feleslegessé ezt a szabályzatot, hiszen az új törvény még tovább konkretizálta az iskola célját, a tanító feladatát és magatartását. Az egyházi új törvények rendelkezései érintették az iskolalátogató bizottság feladatkörét is. Ez a bizottság kapta feladatául, hogy amikor valamelyik népiskola tanítói állása üressé válik és új tanító választása lesz szükséges, akkor az új tanítót az iskolalátogató bizottság jelölése alapján választják meg a helyi egyházi önkormányzati testületek. Felelősségét azzal is aláhúzta a jelölésnek az új törvény, hogy csak olyan tanítót volt szabad tanítónak jelölni, aki „feddhetetlen és egyházias életű olyan magyar állampolgár legyen, aki megfelelő oklevéllel rendelkezik, testi épsége és szellemi állapota alapján alkalmas a tanítói pályára, házassága megfelel az egyházi előírásoknak". 104 A tanító jelölésének felelősségét az a törvényi előírás is aláhúzta, hogy ahol egy tanítót véglegesítettek, hivatalából csak fegyelmi úton lehetett elmozdítani. Ez az eljárás azonban igen hosszadalmas volt. Ha a tanító magatartása, vétsége szinte bizonyítást sem igényit, annyira nyil139
