Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

: A vizsgálóbíró a kihallgatási jegyzőkönyvet és a fenti levelet úgy

1 értékelte, mint amelyek egyértelműen bizonyítják Horcsák tanító bűnösségét. A tanító azonban - mindezek ismeretében is felmentését kérte. De az új ügyész, dr. Ohlmann Lajos ügyvéd kitartott a vád mellett. A vallomások és a dokumentumok alátámasztották véleményét. A kihallgatási jegyzőkönyv felvételekor meghallgatták a monoriakat, péterieket, gyömrőieket. Vallómást tett a mendei lévitatanító özvegye, Ferencz Józsefné is. Férje ugyanis részt vett 1919 április 27-én a Péteriben megtartott közgyűlésen, ahol fel is szólalt és arra kérte Horcsák tanítót, hogy a lelkész elleni kampányt hagyja abba. Megvizsgálták a péteri egyházközség jegyzőkönyveit is. Ott is megörökítve találták Horcsák tanító azon követelését, hogy Csaba Gyula lelkészt távolítsák el Péteriből. A meghallgatott személyek is tanúsították, hogy a mendei tanító megpróbált mindent megtennie azért: Horcsák Lajos álljon el tervétől, de sikertelen volt a lebeszélés próbálkozása. A közgyűlésen ott volt Meskó István monori állami iskolai igazgatótanító is, aki vallomásában nem Horcsák tanító mellett állt. Az ítéletet 1920. június 10-én hozta meg az egyházmegyei törvényszék: hivatalvesztés. A fellebbezés miatt 1920. október 8-án zárt tárgyalást folytattak, ahol még szigorúbb büntetés született. Hivatalából elmozdították Horcsák Lajost és egyszersmind képtelennek nyilvánította őt a bíróság minden egyházi és iskolai hivatal viselésére. 1923-ban még megpróbálkozott Horcsák Lajos azzal, hogy ügyvédje révén perújrafelvételt kezdeményezzen, de az 1923. június 26-án megtartott ülésén az egyházi bíróság nem adott helyt a tanító per-újrafelvételi kérelmének. így az ügy befejeződni látszott.

103 Ezek a törvényszéki eljárások több tanulsággal is szolgálnak a mai olvasóknak is. A tanítói hivatal az evangélikus egyházban jelentős. Együtt emlegették évszázadokon át a lelkészi hivatallal. Ezért élt az egyházközségekben a tanítók iránti tisztelet és megbecsülés - ott, ahol erre rá is szolgált a tanító. De ahol szembekerült a két hivatal és a tanító lelkész elleni hadjáratot kezdeményezett, ott nem sikerült az egyházközség tagjait maga mellé állítani, és a bíróság is a szigorú egyházi rend alapján hozta meg ítéletét. Ez áll Horcsák Lajos kemény ítélete mögött. Az is világos, hogy a töryényszéki végzéssel nem fejeződhetnek be az ilyen embereket érintő ügyek. Péteriben sem intéződött el a felszín alatt az, amit a törvényszék a felszín felett elintézettnek ítélt. A szívek és a fejek a kellő alkalomra vártak, amikor újra a felszínre hozhatják a felszín alattiakat. Különösen érvényes ez a lelkész és a tanító közötti viszályokban. Péteriben is, ami 22 éven át a felszín alatt bujkált, 1945 tavaszán felszínre került. Csaba Gyula lelkészt a péteri lelkészlakból - valószínűleg az „új rend emberei" Gyömrő felé hurcolták, s azóta sorsa ismeretlen. A résztvevők is, a tanúk is némák. A történész azonban önkénytelenül is következtet és egymás után rakja az eseményeket. így van ez ebben az esetben is... AZ 1925-ÖS TANÜGYI REFORM Az iskolai munka folyamatosságáról a sok megpróbáltatás ellenére gondoskodtak az egyházközségek vezetői. A tanítók helytálltak a népiskolákban, ha nem is maradt hatás nélkül rájuk és rajtuk keresztül az iskolákra is az, ami a magyar népet mélyen érintette politikailag is, gazdaságilag is. A templomok falába épített márványtáblák megörökítették a világháborúban elesettek nevét, amit azonban azok a családok hordoztak igazi sebként, akik elvesztették hozzátartozójukat. A hadi nyomorékok, árvák és özvegyek sorsa iránt érzett részvét jellemezte az akkori iskolát is. A „Csonka-Magyarország" térképei pedig a háború nagy veszteségére mutattak, ahogyan a régi Magyarország földjén a kis Magyarországot ábrázolták. 133