Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

Az 1876. június 10-én életbe lépett törvény továbbfejlesztette a népiskolai alaptörvényt, mely az iskolaszékek felállításával nemcsak a felügyelet közvetlen gyakorlását valósította meg, hanem az iskola szükséges fejlesztését is rábízta erre a testületre. Ez a fejlesztés pedig részben a tanulók számának fokozatos növekedéséből adódó problémák megoldását célozta, részben pedig a korszerű taneszközök és segédanyagok, szemléltető eszközök és tankönyvek beszerzését is szorgalmazhatta és ellenőrizhette. A tanulók létszámának növekedése nem csupán a természetes szaporulat következménye volt, inkább arra kell gondolnunk, hogy az egyre szigorúbban megfogalmazott rendelkezések a tankötelesek iskolába járatását írták elő. Minél sikeresebb volt a tankötelesek iskolába járatása, annál zsúfoltabbak lettek az iskolák. Ez pedig újra beleütközött a népiskolai törvény előírásába, hogy egy tanító 80 gyermeknél többet ne tanítson. Elkerülhetetlen lett az iskola bővítése: tanteremépítés és új tanító alkalmazása. Gondot okozott azonban az 1879-ben közzétett 1879. évi 38. törvénycikk, mely a nem magyar nyelvű iskolákban is kötelezővé tette a magyar államnyelv tantárgyként való tanítását, sőt előírta a tanítók magyar nyelvismeretét. Érdekes képet mutat Magyarországon az 1890-ben készített statisztikai felmérés, mely szerint akkor 16 805 népiskola működött. Ennek 82%-a volt egyházi népiskola, 12%-a községi és 5%-a állami. Ebben az időszakban Pest megyében a lakosság 60-70%-a tudott írni-olvasni. Az első Pest megyei evangélikus népiskola, mely községi népiskola lett, az ősi galgagyörki iskola volt. 1894-ben ajánlotta fel és adta át az egyházközség az iskoláját a községnek. Az átadással megvárták, amíg az idős tanító meghalt. Kardos József korábban 56 évet töltött el a galgagyörki evangélikus népiskolában. Az átadáskor a katolikus népiskola egyesült az evangélikus népiskolával és községi népiskolaként funkcionált tovább. Ettől az időponttól Galgagyörkön csak kántor szolgált. A felekezeti népiskola fenntartásával kapcsolatos újabb terhet az 1908-as év hozott. November 21-én lépett életbe az 1908. évi 46. törvénycikk, mely az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről rendelkezett. Ezt megelőzően ugyanis tanulónként a rektor beíratási díjat szedett, mely az egyházközségtől kapott fizetését egészítette ki. A törvény életbeléptekor elveszett jövedelmet az állam államsegély kérésével pótolni igyekezett, ami azonban az iskola fenntartására már nem terjedt ki. Az iskolákkal kapcsolatos gondok 1912 táján csúcsosodtak ki. Ekkor dőlt el, melyik egyházközség kész nagyobb áldozatot hozni népiskolájáét és melyik választja a népiskola államosítását. Csornád és Pilis népiskolája lett állami iskolává 1912-ben. Valószínű oka Csornádon is az anyagi nehézségek voltak. Pilisen is ez indokolta a döntést. 1912-ben még nem nagy költséggel renováltatta az egyházközség az iskoláit. „Mint a természetben úgy az egyház életében nincs megállás, hanem minden változásnak, haladásnak van alávetve. Az egyház tagjainak, így a gyermekeknek száma is évről évre nő, szaporodik, ami az iskolák fejlesztését teszi szükségessé. Az egyház, amely erejének megfeszítésével 7 tanerősre fejlesztette iskoláit, a növendékek rohamos szaporodásával semmiképpen sem tud megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket úgy az egyházi, mint a világi felsőbbség vele szemben támaszt, hogy iskoláit a kor követelményeinek megfelelően fejlessze. A pilisi ev. egyház, melynek hívei, amint az már a fentiekből is kitűnik, 60%-os adóval vannak megterhelve, belátja azt, hogy 150 gyermeket egy osztályban nem lehet eredményesen tanítani, - a tanfelügyelőség és a miniszter utasításainak nem bír eleget tenni s így megérlelődik benne az a gondolat, hogy a régi, elavult roskadozó iskolaépületeit, egyetértve a politikai községgel - felajánlja az államnak további kezelés és fejlesztés végett. Az egyház odaajándékozta a pilisi 830 sz. betétben 120-1 helyrajzi szám alatt foglalt telket a rajta levő épületekkel együtt s kiköti, hogy a jelenlegi evangélikus tanítók kinevezéséül pedig mindig a lakosság vallási arányszáma veendő figyelembe. A fenti - több kisebb jelentőségű kikötést - miután azt az esperes, mint a kerületi közgyűlés is jóváhagyta s a politikai község is kötelezte magát 3 tantermes iskolának felépítésére, - az iskoláknak állami kezelésére a Vallás és Közok115