Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

delmét a lakással együtt. A körlelkész feladatai közé tartozott annak ellenőrzése, hogy a tanítócsalád csonkítás nélkül megkapja-e az eddigi jövedelmet. Ezt a 3 hónapot használta fel az egyházközség az új tanító megkeresésére és beiktatására. Az új tanító alkalmazása az egyházközségben ünnepélyes alkalom volt. A presbitérium is, a közgyűlés is külön foglalkozott ezzel a kérdéssel. így az egyházközség egészét érintette egy-egy tanító megválasztása. Akkor vált igen sürgőssé az új tanító munkába állítása, ha a korábbi tanító tanév közben hunyt el. Ilyenkor az új tanító beiktatásával nem várták meg az özvegyi kedvezmény lejártát, de addig ideiglenes helyről gondoskodtak az új tanító számára, mert az özvegyet nem bolygatták - kegyeletből is - az őt megillető jogaiban. A megüresedett tanítói állást közzétette az egyházközség valamelyik egyházi lapban. A pályázati felhívásban szerepeltették a feltételeket, a fizetést, a lakást. Meghatározták a jelentkezési határidőt is. Az összegyűlt pályázatokat a határidő lejárta után a körlelkész és a presbitérium számba vette, megnevezte a jelölteket, akik közül legalább három pályázót választottak ki tanítójelöltként. A presbitériummal való egyetértés fontos volt ebben az ügyben is a körlelkész számára. Abban az esetben, ha vita alakult ki a presbitérium és a körlelkész között a jelöltek személyéről, akkor négy jelöltet választottak ki a pályázók közül. így kettő az egyházközség, kettő pedig a körlelkész jelöltje lett. Jogukban állt azonban egy-egy jelölt megnevezése is. Ki pályázhatott a meghirdetett tanítói állásra, ebben megoszlottak a vélemények, de az Utasítás eligazítást adott ebben a kérdésben is. Pályázhatott idősebb tanító, aki korábban más iskolában dolgozott már. Ha 1868 előtt rendes tanító volt a pályázó valamelyik egyházi iskolában, akkor erről bizonyítványt kellett hoznia korábbi iskolájának egyházközségétől. De szükséges volt, hogy legyen oklevele, akár egyházi, akár állami tanítóképzésben szerezte is azt. ha fiatal tanító pályázott, alapfeltétel volt, hogy a 20. életévét be kellett töltenie már, legyen magyar állampolgár és beszélje a magyar nyelvet olyan fokon, amilyen fokon tanítania kellett majdani iskolájában. Erkölcsi feltételként szabta meg az Utasítás, hogy a tanítójelölt józan életet élő, erkölcsileg kifogástalan legyen. Korábbi munkahelyéről bizonyítványt kellett beszereznie arról, hogy egyházias érzelmű és erkölcsi magatartása kifogástalan. Ha a körlelkész a körlelkészi körön kívülről pályázó jelöltet választásra bocsátotta, előtte igyekezett személyesen megismerni a tanítót. Gondosan és alaposan átvizsgálta a személyi okmányait és tanulmányait igazoló bizonyítványait. Ez is feltétele volt a választásra bocsátásnak. Az esperességben a tanítók körében olyan szolidaritás alakult ki - hagyományszerűen -, hogy amikor az esperesség területén lévő valamelyik tanítói állás üressé vált, először saját körükben működő tanítókat pályáztatták meg. Ha az egyházközség kívülről próbálkozott tanítót választani, ezt az esperesség tanítói nem akadályozhatták meg. De szabályzatba foglaltatták azt, hogy azoknak a tanítóknak, akik az esperességen belül változtatnak iskolát, azoknak nem kell tanítói vizsgát tenniök, de azoknak, akik az esperesség területén kívülről kerülnek be az esperesség valamelyik gyülekezeti iskolájába, alapos vizsgát kellett kiállniok. Ezzel próbálták „elijeszteni" a külső pályázókat és előnyt biztosítani a jobb tanítói helyek elfoglalására az esperességben tanítók számára. A nyilvános pályázat kiírását az Utasítás alapján akkor tartották szükségesnek, ha ismeretlen személy jelentkezett tanítónak az iskolába, akit sem a körlelkész, sem az egyházközség nem ismert. A pályázónak ebben az esetben a helyi lelkésznél kellett először jelentkeznie. A jelentkezéskor a tanítójelölt határidőt kapott, hogy mikor kell bemutatnia az okmányait és meddig kell várnia, amíg ennek eredményéről tájékoztatják. Ha a pályázó ismert ember volt az egyházközség és a körlelkész előtt, akkor a fenti próbát teljesen mellőzni lehetett. A próba bemutató tanítást és a kántori szolgálatban való jártasságot jelentette. így abban az esetben, ha a körlelkész vagy az egyházközség ragaszkodott a próba megtartásához, akkor a vasárnapi szószéki hirdetésben megjelölték a próba időpontját. Azért tájékoztatták erről az egy104