Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
Végül az iskolaszékek felállítására vonatkozó utasításról olvashatunk a levélben, hiszen a népiskolai törvény 9-§-a arra szólította fel a „hitfelekezeti iskolát fenntartó hitközséget", hogy az iskolai ügyek vezetésére válasszanak iskolaszéket. Ezt az egyházközségek haladéktalanul tegyék meg, mert az iskolaszékek vezetőinek a nevét jelenteni kellett a tanfelügyelőnek. Természetesen a népiskolai törvény egyéb rendelkezései is jelentős feladatot bíztak az iskolákban tanítókra és az iskolafenntartókra is. Az iskolaépületek fenntartása, a tankötelesek iskolába járatása, az iskolai naplók és anyakönyvek vezetése, az iskolaszék munkába állítása és feladatának teljesítése, a szorgalmi idő pontos betartása és ellenőrzése, egy tanító csak 80 gyereket taníthat, a taneszközök beszerzése, a tanítók végzettségének ellenőrzése, a tanítók mellékhivatalainak felülvizsgálata, a népnevelés ügyének előmozdítása - mind-mind külön feladatot és munkát hozott magával. • • • A leglényegesebb változást az 1868. évi népiskolai törvény a tanítóválasztás ügyében hozta az evangélikus egyházban. Ehhez ugyanis hozzá kellett igazítani a korábban hozott tanítóválasztási szabályzatot. Ennek tervezete az 1870-es években készült el a Bányai Egyházkerületben. Ez az Utasítás-tervezet tartalmazta a tanító megválasztásának módját és feltételeit. Ezt a Pest megyei Esperességben a körlelkészeknek kellett betartaniok és betartatniuk. Az Utasítás először a körlelkészek feladatait rögzítette. Ebből kitűnt, hogy a körlelkészi tisztség nem csupán „félelmetes" iskolalátogatásból állt, hanem valódi felügyeletet gyakorolt a körlelkész az iskolák élete felett. A megüresedett tanítói állásról azonnal értesíteni kellett az egyházközségnek a körlelkészt, aki - éppen az iskola érdekében - azonnal hozzákezdett az új tanító megtalálásához és az állás minél előbbi betöltéséhez. Az esperessel is állandó kapcsolatban kellett lennie, hiszen feletteseitől függetlenül végleges döntést nem hozhatott. A tanítói állás akkor üresedett meg, ha a tanító lemondott hivataláról. A lemondást nemcsak az egyházközség vezetői előtt kellett a tanítónak megtennie, hanem a tanítónak erről a döntéséről a körlelkészt is értesítenie kellett. Az állásáról lemondott tanító azonban nem hagyhatta el azonnal az iskoláját. Tartozott mindaddig tanítani, a kántori szolgálatát ellátni, amíg a körlelkész fel nem mentette hivatalából. A tanítói állás üressé válásának másik lehetősége volt az, amikor a tanítót az egyházi törvényszék ítélte hivatala elhagyására. Ezt a végzést a jogerőre emelkedés után azonnal végre kellett hajtania, és el kellett hagynia az iskolát. A nyugdíjba vonuló tanító felmentéséhez az országos tanítói nyugdíjintézet igazolására volt szükség, mely igazolta hivatalosan, hogy a tanító nyugdíjas lett. A tanító halála a tanítói hivataltól való végleges megválást jelentette. Ilyen esetben a temetés után kezdte meg intézkedését a körlelkész a tanítói állás betöltésére. Az iskola ugyanis a tanítói állás bármilyen módon végbement megüresedése esetén sem maradhatott gazdátlanul. Ha korábban segédtanító is működött az iskolában, akkor ő kapta a megbízást az iskola munkájának továbbfolytatására. Minden eshetőségre a lelkésznek kellett készenlétben állnia, hiszen ha senki más nem végezhette el az iskolai munkát, akkor a lelkész tanította a gyerekeket az új tanító érkezéséig. Természetesen ebben az esetben figyelembe kellett venni a lelkész elfoglaltságát is és a tanítást úgy szervezték meg az iskolában, hogy az iskolai munka ne akadályozza a lelkész eddigi munkáját. Ezért is sürgették az egyházközségek a megüresedett tanítói állás mielőbbi betöltését. A tanítóváltozás idején megnőtt a lelkész felelőssége az iskolai vagyon ügyében is. Az iskolai taneszközöket fel kellett leltároznia, felügyelete alá kellett vonnia, hogy az új tanítónak leltár szerint átadhassa az eszközöket és vagyontárgyakat. A tanító halála esetén az özvegy és az árvák védelem alá kerültek az egyházközségben. Az Utasítás szerint - és ez korábbi hagyományra épült - negyedévig élvezték az elhunyt teljes jöve103
