Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
adott át Podmaniczky János (rákoskeresztúri) 20 pfrt-t, hogy a legszükölködőbb özvegyek kapjanak támogatást. Ezt a kiskőrösi lelkész, Major József özvegye vehette át nyugta ellenében. Az özvegy több éven át betegeskedett is, így esett rá a választás e segély kiosztásakor. Az intézet pénztárából kapott segélyt, nyugdíjat: Knar Jánosné, Esztergály Mihályné, Szeberinyi Andorné, Jelsik Zsuzsanna, Brocken Sámuelné, Pokorny Anna. A tényleges támogatók elsősorban lelkészek voltak. 1863-ban lett tagja az intézetnek Stephan Mihály domonyi tanító, akinek 9 évi díjat kellett a belépéskor adósságként elismernie. A gyülekezetek is tagjai voltak az intézetnek, adományaikat a dekanátusok szerint gyűjtötték össze. 1863-ban nyugdíjat kapott 6 lelkészözvegy, 5 tanítóözvegy. Érdekességként említjük meg, hogy Stephan Mihály domonyi tanító adóssága 1864 után is fennállt, annak ellenére, hogy meghalt. Nyilván az özvegy ennek rendezése után számíthatott a nyugdíjra. Ezt azonban nem állapíthattuk meg, hogy megkapta-e. 1864-ben 9 lelkész özvegye vette fel a nyugdíját. A tanítók 1865-ben kezdtek el fél részvénnyel belépni az intézetbe. Ekkor lett taggá Udvardy Károly ceglédi, Greszler Sámuel fóti, Wolfgang Lajos alberti tanító. A kiskőrösi tanítói kar egyszerre lépett be az intézetbe. Ebben az évben a teljes nyugdíj 45 pfrt volt. A régi megállapított nyugdíjak összege azonban nem emelkedett. 1869-ben a teljes nyugdíj évi összege 50 frt lett. A tanítók - nem tudni, csupán anyagi okok miatt tartózkodtak-e - nem léptek be tömegesen az intézetbe. 1877-ben a ceglédi, a fóti, a csiktarcsai, az irsai, és a penci tanító volt tag. Ekkor a teljes nyugdíj már 65 frt, a fél nyugdíj pedig 32 frt 50 kr volt. Amikor 1875-ben meghalt Micsinay Endre aszódi tanító, az özvegye hiába folyamodott nyugdíjért, mivel a férje nem volt tagja az intézetnek. Pedig nagy szüksége lett volna erre a támogatásra. AZ 1868. ÉVI NÉPISKOLAI TÖRVÉNY ÉS HATÁSA AZ EVANGÉLIKUS ELEMI ISKOLÁKRA 1868. december 5-én fogadta el a magyar országgyűlés az 1868. évi 38. törvénycikket, mely a népiskolai oktatás tárgyában hozott jelentős változásokat az iskolai életben. Ez az Eötvös-féle iskolareform azonban az evangélikus népiskolák számára nem sok újdonságot tartalmazott, hiszen a korábbi évek iskolafejlesztési tervei már sok újítást megvalósítottak a népiskolákban. Ezért ez az iskolareform nem jelentett sem megrendülést, sem gyökeres változást a megye evangélikus iskolái számára. Igaz, a későbbiekben a vallás- és közoktatásügyi miniszterek visszavisszatértek az 1868. évi 38. te. egyes paragrafusaira hivatkozva az utasításaikban, ám ezek sem jelentettek többet a nyomatéknál levelükben. így született meg 1876. szeptember 2-án Trefort Ágoston miniszter levele, mely a tantervek hitelesítéséről és az órarendek elkészítéséről intézkedett. A miniszter hivatkozott az 1868. évi 38. te. ll.§-ának 3- pontjára, valamint a 12—13.§ értelmére, mely arról rendelkezett, hogy a tanintézetek készíttessék el a tanterveket, azokat hitelesíttessék, pecsétjükkel lássák el és a felsőbb hatóságokhoz terjesszék azt fel. „Szigorúan meghagyván az iskolai elöljáróságoknak és a tanítóknak, hogy tanításaikban azon hiteles tantervben megállapítottakhoz tartsák magukat." Ezután arra szólította fel a tanítókat a miniszteri levél, hogy „a tanterv nyomán a helyi körülményekhez és a tanítók számához alkalmazott tanítási órarendet dolgozzanak ki évről évre, ezt az órarendet a tanító a tanterem falára függessze ki s tanítási eljárásban folyamatosan azt kövesse is". Az egyházi hatóság feladatává tette az iskolákban használandó tankönyvek és taneszközök megállapítását is a rendelkezés. Ennek érdekében külön utasítás tartalmazza a tanítóképzőkben bevezetett és bevezetendő kézikönyvek és taneszközök nyilvántartásba vételét. 102
