Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Reznák Erzsébet: Részletek Csala István életrajzából
támadt a két felekezet között. Pedig a papok jól összefértek, emlékszem rá, gyerekkoromban mesélték, hogy a négy ceglédi felekezet lelkészei - mind József nevű - közösen tartották a névnapjukat. A hívek szintén megegyeztek, hiszen itt, a tanyavilágban egymás mellett laktak a katolikus és református családok. Összefértek - csak „politika" volt köztük! Mert a hivatalokban majdnem mindenütt reformátusok ültek, akik a katolikusokat „alacsonyabb rendűeknek" nyilvánították. Ez ellen meg a katolikusok lázongtak: belőlük miért nem lehet városházi tisztviselő? Nem rosszabb emberek ők, mint a másikok! Hogy ne legyen akadály a házasságunk előtt, reverzálist adtam, így a menyasszonyom apjáék nem ellenkeztek tovább. Otthon azonban ezt nem mondtam el, bár a rokonság idővel mégis megtudta, hiszen a helyi újság rendszeresen közölte az újszülöttek adatait. No, akkor aztán lett nagy baj, fölzúdultak, mint a méhek! Református unoka - katolikus családban? Megfordulnak a régi öregek a sírjukban! Apám azt mondta: hat hold földet adok, ha katolikusok lesznek az unokáim! De a reverzálist már nem lehetett megváltoztatni. Meg a feleségem sem akart áttérni a katolikus vallásra, hiszen ő sem akart haragot, veszedelmet a saját rokonságával. Én pedig elgondolkoztam rajta: az apám ad hat holdat a mi hat holdunk mellé, még bérelhetünk mellé valamennyit. Mit jelenthetne ez a szegény embernek! Ha nekem csak tíz holdam lehetne, én mintagazdag lennék, hozzám járhatna a többi környékbeli kisparaszt is tanulni! De azt is tudtam, hogy otthon így hamarosan tűrhetetlen lesz a helyzetünk, ezért úgy döntöttünk, elköltözünk. így lettünk haszonbérlők egy özvegyasszony hozzánk közeli földjén 1931-ben. Akkoriban mindenki, aki munkát keresett, nagyon nehéz helyzetben volt. Kiszámítottuk, hogy mi is ráfizettünk, mert a haszonbér (termény, tojás, csirke, vaj, fuvar) óriási volt és még aszály is sújtott bennünket 1934-ben, 1935-ben. Úgy segítettünk magunkon, ahogy tudtunk. A 30-as évek elején pl. tejszövetkezetet szerveztünk itt, én vállaltam a könyvelést. A tejszövetkezet a környékbeli tanyasi gazdákból állt, közösen gyűjtöttük össze a tejet és közösen szállítottuk el a pesti vállalathoz. Azok a tehéntartók, akik egy soron laktak, tizenöten, húszan, összefogtak, minden nap más volt a kocsis, más volt a begyűjtő. Az behozta a Telelő majorba a tejet és leadta, megmondta, kié, ott mindenkinek beírták a mennyiséget a könyvébe. Volt ott egy hűtő helyiség is, innen a cserői vasútállomásra vitte tovább a kocsi a tejet, kétszer is fordult, reggel és este, föladta a vagonba és a vonat elvitte a pesti vállalkozóhoz. A pénz ide jött a Rajkovics boltoshoz, havonta volt az elszámolás. A takarmányt is közösen szereztük be, vagonszámra hozattuk az olajpogácsát, kimértük, aztán a végén levontuk az árát. A pénztárat tizenhárom évig kezeltem, soha egy fillér hiba nem volt benne! Először csak az 1-2 holdas kisparasztok léptek be. A nagyobb gazdák csak messziről nézték, mit csinálnak ezek? Aztán rájöttek, hogy itt rendben megy minden, itt egy fillér el nem veszhet, akkor kezdték ők is „bekönyörögni" magukat. Utóvégre behálóztuk az egész ceglédi határt, azt mondhatjuk, hogy ez volt az első tanyai tejszövetkezet. Magyarországon akkor több mint ezer tejszövetkezet létezett, volt egy központjuk is, afféle „kényszerközpont", mi nem is akartunk oda belépni. De ide kellett beküldeni minden írásunkat, minden számításunkat. Újságot is járattunk, ellenzéki újságot, a Ceglédi Kisgazdát. Előfizettünk rá, aztán levontuk a tagoktól az árát. A tejszövetkezetünk 1933-tól kb. 1947-ig működött. Akkor „elszocializálták". Ez a szövetkezet részvényes alapon szerveződött - egy üzletrész lü pengőbe került, 1 pengőt a beiratkozási díjul kellett fizetni, ebből gyűlt össze a tőkénk. De 1947-ben elvettek mindenestül mindent. Senki egy fillért nem kapott vissza az üzletrészéből, pedig mindez szegény embereké volt. 2 329
