Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Részletek Csala István életrajzából

III. Sokszor gondolkoztam rajta: ha én egyszer bekerülhetnék a városi képviselőtestületbe! Akkor én kinyitnám a számat és megmondanám a véleményemet. 1935-ben el is indultam a választáson. Jelölt könnyen lehetett az ember, az csak annyiból állt, hogy megcsináltatta a szavazólapokat, aztán szétosztotta a szavazók közt. De megnyerni a szavazókat - ez volt a valami! Csak egy szavazattal kaptam többet, mint amennyi szükséges volt a bejutáshoz s a mi listánkon csak én maradtam, a többieket mind kihúzták. A társaim, a kisparasztok örültek a sikernek, tudták, hogy szeretem a rendet és tisztességet. Tiszteltek, mert én ugyan csak egy kis rongyos agrárproletár voltam, de tisztelték a tudásomat. így kerültem be a 100 tagú képviselőtestületbe, melynek felét a virilisek, a legtöbb adót fizetők vagy képviselőik alkották. Az asszonyok ugyanis nem vettek személyesen részt a testület munkájában, hanem meghatalmazottat küldtek maguk helyett. A közgyűléseket havonta egyszer a Városházán tartottuk, de akkor 10-től 3 óráig ott ültünk, mert néha 30-40 napirendi pont is volt. Ezekről lehetett véleményt mondani vagy javasolni helyettük mást. Nekem azt tanácsolta az egyik idősebb kisgazda: csak akkor szólalj meg, ha meg is tudod védeni a véleményedet! Emlékszem, egyszer nagy port kavart föl az Önálló Gazdasági Népiskola ügye, mert a vezetői támogatást kértek a város vezetőitől. Nehezen született meg a döntés, ezért fölállt a környék egyik közismert kisgazdája, Kukla Béni és azt mondta: ha nem tud segíteni a város, akkor ne járjanak oda a gyerekek! Jöjjenek ki az én tanyámra, mert én a haszonbér mellett az iskola költségeit is ki tudom majd fizetni! Ez hatott és a képviselők teljesítették az iskola kérését. A legtöbbször személyes ügyben kellett dönteni, kit, milyen állásba vegyenek föl? Egyszer, már a háború alatt valaki azt javasolta, hogy tiltsuk ki a zsidókat a közfürdőből, mert szemérmetlenül viselkedtek. Szerencsére, a testület többsége nem szavazta meg ezt az ajánlatot. Különben is: ritkán volt olyan, hogy egyhangúlag szavaztunk volna, de a felek addig-addig beszéltek, hogy végül mindig megegyeztek. Minden választói körzet két évenként választott képviselőt, a háború előtt 1938-ban tartottak utoljára választásokat Cegléden. így a mandátumunk nem járt le, mert közben jött a háború és az vetett véget a megbízatásunknak. A 30-as évek elején megalakult a Kisgazda Párt Cegléden, bár akkor a kormánypárt, az Egységes Párt volt a legerősebb a városban. Mi tehát ellenzékként működtünk s a Nagy Ferenc-íé\e irányvonalhoz tartoztunk. Az ő fölhívásuk hozzánk is eljutott, a már emlegetett Kukla Béni volt a főszervező, ő ugyanis kissé becsvágyó ember volt és arra számított, hogy ő lesz itt a pártelnök. Csatlakoztunk hozzá, kerületenként választottunk egy-egy szervezőt. Jártuk a környéket, én sokszor a piacon beszéltem az emberekkel, hívtam őket a pártba. Tagdíjat nem szedtünk. Sokat panaszkodhattak akkor a parasztok, hiszen a gazdasági válság idején szélesre nyílt az agrárolló. Minket ez sújtott a legjobban, mert az iparcikkek ára magas, a mezőgazdasági terményeké viszont aránytalanul alacsony volt. Ezzel akkor minden parasztot föl lehetett ingerelni. A kisembereket azzal tudtuk megnyerni, hogy a párt programja értelmében földet ígértünk nekik, törlesztéssel, hogy ki-ki saját birtokát művelhesse. Mentünk a munkások közé is. Magyaráztuk, hogy a mi érdekünk az, ha az ő pénztárcájuk tele van, mert így nem kell visszavinnünk a piacról a termékeinket. Hiszen bqség volt, pl. tejből, de csak az vihetett tejet, aki régi szállító volt. így történt, hogy a maradékot a csatornába forgatták - miközben sok pesti gyerek azt sem tudta, milyen íze van? Vagy befestették a búzát, mert nem tudták tartani az árát, nem lehetett megőrölni - sok ember meg nem jutott kenyérhez! Az volt a jelszavunk: egy pár csizma, egy mázsa búza - és ez a program megfelelt volna minden társadalmi rétegnek. A régi paraszti világban az volt a mérvadó, akinek több hold földje volt, mindenki a nálánál nagyobb gazdát igyekezett követni, annak a véleményét méltányolta. Pedig kiváló értelmi képességű gazdák a 10-20 holdasok között is voltak. 330