Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Lukács Katalin: Ékszeresládika a tápiószelei Blaskovich Múzeum gyűjteményéből

Lukács Katalin: (Ferenczy Múzeum, Szentendre) ÉKSZERESLÁDIKA A TÁPIÓSZELEI BLASKOV1CH MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL I. BEVEZETÉS A „Bethlen család ékszeresládikája" néven jelzett műtárgy - mely a Blaskovich gyűjteményből származik - kisebb javítás miatt került a restaurátor-műhelybe. A tárgy adatainak felvételekor került kezembe a hozzá kapcsolódó adattári anyag:

1 Blaskovich György két feljegyzése, melyben a ládika eredetét kutatja, vagy inkább vele kapcsolatos eszmefuttatásról számol be. Első látásra feltűnt a ládika Blaskovich György által feltételezett kora és jelen állapota közti különbség. A tanulmány első részében a teljesség kedvéért Blaskovich György mindkét feljegyzését közlöm, bár több helyen átfedés van a két anyag között. A második részben saját vizsgálataimat, tapasztalataimat írom le. Ebben a tanulmányban a restaurálás során tapasztaltak közreadásával szeretnék segítséget nyújtani a tárgy tényleges korának megállapításához. A következtetések levonása nem restaurátori, hanem történészi, művészettörténészi feladat. II. BLASKOVICH GYÖRGY FELJEGYZÉSEI 1. DÓRIA ANDRÁS EREKLYETARTÓJA XVI. századi spanyol platareszk ízlésben készült ötvös műremek A gót stílusban felépített, lapis-lazulival borított, s ékkövekkel és gyöngyökkel díszített ház alakú ereklyetartó olasz renaissance ízlésű szobrocskákkal és frízekkel van ékesítve. Az ereklyetartó fedelén emailirozott karos lócán Dória András dogé, egy dogé sapkás fiatal dámával és egy agárszerű kutyával vannak ábrázolva. Az ereklyetartó fém részén feltűnő helyeken XIX. századi magyar ezüstjelek vannak beverve. Az ereklyetartót a XIX. században ékszertartónak alakították át, amikor egyes fémrészek újra színezettek, illetve aranyozottak. A restaurálást végző ötvös a láthatóan külföldi ezüstműbe a magyar ezüstjeleket minden valószínűség szerint ekkor ütötte bele. Ezek a XIX. századi magyar ezüst jelek szembetűnően különböznek a frízeken csak erős nagyítóval felfedezhető régi mesterjegyektől, amelyek a zománcozott régi ezüstművel nyilván egykorúak. Minthogy nem lehet kétséges, hogy ezt az ereklyetartót V. Károly spanyol király lánya: Johanna készíttette (kinek a neve az ereklyetartó eredeti tokján kopott aranyozott betűkkel ma is látható) a készítő mestert is Spanyolországban a XVI. századi ötvösök között kell keresnünk. Az ereklyetartó ötvös munkája nagyítóval vizsgálva annyira tökéletes, hogy olasz ötvösök is szóba jöhetnének, így Benvenuto Cellini körére is gondolhatnánk. Spanyolországban a XVI. század második felében csak egy olyan ötvös volt, akit kortársai Benvenuto Cellini mellé állítottak. Ez pedig Németországból Spanyolországba vándorolt Arfe Henriknek a gót stílusú egyházi remekműveiről híres ötvösmesternek fia: Antonio de Arfe volt, ki Spanyolországban a gót műveken először 494