Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Lukács Katalin: Ékszeresládika a tápiószelei Blaskovich Múzeum gyűjteményéből

alkalmazza az olasz renaissance dí­szítéseket. Hogy a kiváló mestert a spanyol királyi udvarban is jól is­merték, az kitűnik abból, hogy Antonio de Arfe fiát Juan de Arfét a zománcozott nagyméretű szob­rok készítésében különösen kivált ötvös szobrászt II. Fülöp a XVI. szá­zad utolsó évtizedében Madridba hívta, s Escorial király-szobrait vele készíttette el. Vajon milyen névbe­tűket rejtenek az ereklyetartó régi mesterjegyei? A zománcozott frizen, a dogé kö­rül, több olyan régi mesterjegy ta­lálható, amelyen erős nagyítóval, jó világítás mellett tisztán kivehető az egymás mellé beütött két betű: A A DÓRIA ANDRÁS ÉS JOHANNA Bársonnyal bélelt ékszertartó üreg Dória András, vagy, amint kor­társai nevezték: Andreas de Auria (1468-1560) mint Itália első tenge­része előbb I. Ferenc francia király mellett V. Károly ellen harcolt. Ké­sőbb, midőn I. Ferencben csalatko­zott, V. Károly spanyol király mel­lé állt Genova függetlenségének kikötése mellett. Nápoly és Genova felszabadítása után a nép „a haza atyjának és a szabadság helyreállítójának" nevezte Dóriát. V. Károly császár a hajóhadának fővezérévé s az aranygyapjas rend lovagjává nevezte ki, továbbá melfi herceggé s a nápolyi ki­rályság főkancellárjává tette. Midőn Dória András 1560. nov. 25-én meghalt, az iránta annyira hálás V. Károly császár (+1558) már nem élt, ennélfogva Dória András iránti hálájukat a Spanyolországban akkor nagy divatban lévő ereklyetartó készíttettésével csak V. Károly gyermekei róhattak le. Hogy a három királyi le­származó közül ki volt a Dória ereklyetartójának készíttetője, azt az ereklyetartó korabeli bőrtok­ján látható kopott aranybetűk árulják el: Johanna". Johanna, mint régensnő gyakran lehetett Dória társaságában, s így nincsen kizárva, hogy az ereklyetartón Dória mellett látható fiatal női alak Johannát ábrázolja. Johanna magyar rokonsága érthetővé teszi, hogy a Dória ereklyetartója csakhamar a magyar király udvarába kerülhetett. (Rudolf magyar király a műkincsek szenvedélyes gyűjtője, ifjúságát II. Fülöp spanyol király udvarában, tehát Johanna környezetében töltötte) ahonnan ez az akkori időben még bizonyára kellemetlen szagú műkincs az erdélyi fejedelmekkel folytatott alkudozá­sok alkalmával könnyen juthatott az erdélyi fejedelmek (pl.: Báthori Zsigmond) birtokába. Erdély­ben az első világháborút követő időben, a román megszállás alatt bukkant fel, midőn egy Beth­len gróf a menekülése alkalmával felhozta Budapestre, s itt eladta Vass József vall. és közoktatás­ügyi miniszter „apjának". Vass József halála után az „ékszertartó" Vass József nővéréhez került, kinek férje: Delmoth Lajos tanár (Budapest IX., Kinizsi u. 10. I. em.) 495

Next

/
Thumbnails
Contents