Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Forró Katalin: Bíróválasztások Püspök-Vácon 1790 és 1848 között

város kérését a Kamara teljesítette, s az 1803. januári választások elnöke Friebeisz Antal kamarai biztos lett. Ebben az évben Anchelyt menesztette is a Kamara.

30 A választásokat felügyelték az uradalom, a megye és a Kamara megbízottjai is, az uradalmi fő és alügyész, más uradalmi tisztek - számvevő, tiszttartó, kasznár, kulcsár... stb-, a megye részéről a főszolgabíró és esküdtek. Külön kiemelték az egyház részéről megjelent kanonokokat, plébánosokat. Az 1838-as választásokat - félve az esetleges zendüléstől - különösen sokan felügyelték: „Tekéntetes Nemes Pest Vármegyének folyó évi Boldog Asszony hava 30-kán 568ik szám alatt költ kegyes végzésénél fogva a tárgyban kiküldetett Fő Szolga birája Tekéntetes Fáy György, és Esküdtje Nedeczky Florian'*

1

. Rajtuk kívül megjelentek még az uradalom képviselői és a felsőül, alsóvárosi plébánosok káplánjaikkal. A főszolgabíró Fáy György előzetesen levelet küldött a városi tanácsnak, melyben kérte, hogy a választás idejére a Szarvas Vendégfogadóba két szobát rendelkezésére bocsájtsanak.

32 A felügyelők az építő szék törvényes lebonyolítására vigyáztak. MEGNYITÁS ÉS KANDIDÁCIÖ A bíróválasztást levezető elnök - a prefektus, vagy a kamarai megbízott - írásban kapta meg az utasításokat, amelyet a megjelent polgárok előtt hangosan fel is olvasott. Ez aztán a legtöbb esetben bekerült a városi jegyzőkönyvbe is. Az utasításokat, két részre lehet osztani: egy elméleti fejtegetésre és egy gyakorlati útmutatóra. Az elméleti részben a választások célját, a megválasztandókkal szemben támasztott igényeket fogalmazták meg. A gyakorlati rész a kandidáltak neveit tartalmazta. Elsőként a megválasztandó bíró személyére tett ajánlások, majd a polgármesterre, a szószólókra adottak következtek. Ebben a levélben szerepelt a külső tanács kiegészítésére tett javaslat is. Minden helyre - az elhaltak helyére is - több személyt jelölt a püspök vagy a Kamara, s azok közül választottak. A belső tanács tagjaiul újonnan kinevezett személyek neveit is ez az utasítás tartalmazta. A politikai változások nem maradtak nyom nélkül a választások értékelésében sem. Három, a korszak változásait jól érzékeltető utasítást emeltem ki. amelyen nyomon követhető, hogy a földesúr mit várt el a megválasztandó első embertől, és hogyan értékelte, értelmezte a választás tényét és szerepét a város és a földesura viszonyában. Az első részlet az 1801. január 2-i választásokkor hangzott el: „Tudni illik: valamint minden Elöljárók a végett rendeltettek, hogy általok a közjó eszközöltessen: ügy a midőn ezen Elöl Járókh Változását ne talántán a szükség kívánná, Ezekk Választásában is nem lehet egyébb tzélt gondolni, hanem ngyan azon közönséges Jót. Minthogy pedig a Közönséges jónak, mellybe nem csak világi Javaink, Hanem az Istenhez, Fölséghez, Hazához, Földes Lírasághoz, és Felebarátainkhoz tartozó Kötelességeink is egybe föglaltattnak, mnnkálódása egy feő dolgok közül való; következik, hogy azon. személyekk Választása is a kik ezen Köz Jónak Münkálodására hivattattnak, ugyan feő dolgok légyen, és annál nagyobb tekintetett érdemeilyen, hogy a tapasztalás szerint mennél tökéletesebb és alkalmatosabb a Tisztviselő, annál rendesebb és törvényesebb a reá bízott dolgokk fölyamattya. '

m Ezen a választáson a kamarai biztos elnökölt, s a Kamara utasítását olvasta fel. A választás célja olyan személy bírói posztra emelése, aki össze tudja egyeztetni a város és a földesúr érdekeit is. A közjó akkor érvényesül, ha a választott vezetők a felettük állókkal szembeni kötelességeiket teljesítik. Hasonló értelemben, de sokkal egyértelműbben fogalmazta ezt meg Kámánházy László püspök az 1811. február 22-i építő székre küldött levelében: „De Mégis minek előtte a Választássba bocsájtkozzatok, mint FŐ Pásztorotok is Atyai indulattal, és szeretettel intelek benneteket, hogy 8 1