Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Jakus Lajos: A töröktől megszabadított Vác 1596–1622
a Kamarához. Dóczyval még több összeütközése lehetett, mert a volt váci főkapitány nem akart megválni a szigeti falvak jövedelmétől, arra hivatkozva, hogy élte végéig kapta a királytól. A Kamara pedig felszólította, hogy adja át azok kezelését Vörösmartynak. Dóczy és udvarbírája erre nem volt hajlandó, pedig 1614. júniusában már felszólították, hogy Torda, Megyer és Tóthfalu Literati Mátyásnak engedelmeskedjen, „de a három falu nem mer Dóczy haragja miatt neki engedelmeskedni." 28() A pozsonyi Kamara 1Ó14. december 13-án Literati Vörösmarty Mátyásnak Buda alatti és fölötti királyi jobbágyok tiszttartójának Szeged, Kevi város, nemkülönben Torda, Tótfalu, Bogdán, Szentmiklós, Makád, Becse, Mezősziget, Makó, Martos, Tapé és Monostor helységek gondviselését bízza: „Bizakodván az ő felsége Camarája Vácon lakozó Vörösmarti Matthias deák hívségéhez, melylyel magát ajánlja, hogy az hodultságon lakozó és az szent Coronahoz tartozó Jobbágyoknak gondokat viselleni akarja, az következendő rövid Instructiot akarta eleiben adni. Es legelőször, hogy valahol az teoreok felelme miat személe szerent lehet az Jószágban el mennien, alapotokat megh lássa. A szegény embereknek panaszokat megh erese, és igassagott, mindennek úgy szolgáltasson hogy senki se panaszolkodhassék dolgai fogyatkozásában. Es ha valami olli bírság esik arra számat tárcsán ki szedie, es ide az Camorára szolgáltassa. Másodszor, az rendelt terminusokra gondia legyen, hogi mindön falu es varos, a hagiot üdeore szakasztot adaiat feol szolgaitassa, es ne késleltesse. Harmatszor, az halászat es viza taniakra, ugi vigiazzon, hogi azoknak hasznát, megh iria, es az Polgároknak rovást adion, meliel bizoníthassa, hogi eo igazan be adia az hal proventusat. Ennek kívüle pedig minden kedvezes nekül tudosicsa az eo fölsége Camaraiat, ha valaki magát akarna azokban ingerallani és halasztani, tudhasson gondot reaiok viselleni, es káros szándékoknak eleit venni. Negyedszer szorgalmatossággal tudakozzék az puszta telekek es megh szállót faluk feleol hogi ha megh oliak volnának a melliek az megh nevezet Városok es faluk kívül, eo feolseget illetnek. Eoteodszer gondia légien az határok oltalmazására, hogi az szomszedságbeliek el ne fogilalliak, hanem azoknak maradianak, akik róla fizetnek. Hatodszor es utószor az szegénséget, adózásai avagi maga számára való szolgalattal ne terhellie. Hanem mindeneket, régi szokot igassagokban megh tárcsán es teorvéniekben élni hadion. Ezen pedig ha az reovid Instruction kivül valamik volnának is, mindazokat az eo feolsége Camoraia az feolliel meg nevezet Matthias Deák hivségére hadgia bizakodván ahoz hogi eo mindenekben hiti és esküvése szerint hiven es igazán el fogh iarni. Posony 13- X bris Anno 1614." 281 Dóczy tiszttartója két falut nem akar átadni Vörösmartynak, holott Várad, Szentpéter, Megyer és Bulgárfalu királyi föld volt Vörösmarty tudomása szerint. 282 Dóczy még mindig tulajdonának tekinti a szigeti falvak jövedelmét s a Kamarát kéri, „parancsolnák meg Mátyás deáknak, venné el kezét a szigetségi gabonáról." m Vörösmartynak kellett igazságot tenni a szigetségi falvak egymással folyó vitáiban is. Nagy- és Kisoroszi panasza a szigetbeli jobbágyokra, akik Bogdánrév puszta telkét el akarják idegeníteni, melyet régen Bálint deák visegrádi tiszttartó bírt. /Nem más, mint Trombitás Bálint, ő védte 1540ben a „Salamon tornyot" Ferdinánddal szemben!/ 284 Vörösmarty nem sokáig bírta két város és tucatnyi falu gondviselését, l6l6-ban átadta Makó, Martonos, Szeged ispánságát, Erős Bálintnak 2 ^ A Vác-szigeti falvak félelme nem volt alaptalan, hogy Dóczy utáni kapitány igyekszik megszerezni őket. Beniczky annyit elért a tordaiakkal, hogy mentesíti őket a várépítés alól, ennek viszonzásául egy darab földet szánt Vác-Révnél, de kikötik, hogy más kapitányé ne legyen. 286 Vörösmarty ispánsága 1620-ban megszűnt, két év múlva még él, Holi Mátyással Nagyszombatban Dallos püspököt felkeresik, egy török szőnyeget, - mellyel Szent Mihály napjára tartoztak adni - és egy pintnyi edényben sót vittek. 287 Valószínű, ebben az évben hunyt el Foktövi János prédi55
