Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Jakus Lajos: A töröktől megszabadított Vác 1596–1622

kátor. Vörösmarty megveszi a családtól kéziratos prédikációs könyvét. Egyik oldalon bejegyzi „Matthias Liber est Vaczy emp. d. 60." - Mátyás könyve, Vácon vette 60 dénárért.

288 A Matthias szó vonalvezetése tökéletesen egyezik az 1618. május 30-án írt levelének aláírásával, tehát a „Matthias" azonos lehet Vörösmartyval.

2811 IGAZSÁGTEVÉS TÖRVÉNYTARTÁSSAL Vörösmarty Mátyás tiszttartósága alatt kétszer fordult elő, hogy törrvénytartásra került sor. Tordán a jobbágyok között két ellenkező ember egymással régtől fogva civódott a többi között „nevezetesbek és magok föl fualkottak, kik közét immár sokszor békesség szereztetett, de ismét sokszor fölbomlott kőztek, mert az egyik igen álhatatlan és kevél és marhájában bizakodó". Közöttük a háborúságot négyszer megcsendesítették sok jámbor törekedések intések által és minden alkalommal „erős kötis és büntetis vétettek közeytek." Vörösmarty már két alkalommal ezt megtette, majd utolszor „kiknek a Törvényen sok felől való Attyafiak voltak mind falukrul és varasoknál, a Palánkbul is innen", a megjelentek úgy találták, hogy azon békességnek kevés haszna van, hanem magok kötése szerint erős büntetéssel kell büntetni őket, „a Törvény pedig úgy találta, hogy a békességnek felbontója 100 forintot fizessen, ennek harminchárma a Kamaráé, harminchárma Vörösmarty ispáné, harminchárma a Törvénytevőké. És hogy ebben semmi engedelem és kedvezés ne lehessen, mert különben meg nem szűnik egymástól".

290 A todai pártütő, visszavonó és vakmerő embernek minden szándéka azon volt, hogy beírassa fizetésre magát és bejusson Vácra. Van 300 juha és 50 számú barma, ezért felfuvalkodott, nem fogadja el Vörösmarty tanácsát, „azért meg kellene szárnyát szaggatni, hogy ne repülhetne szabadon." Vörösmarty kéri a Kamarát, írjon a kapitánynak, hogy azt a tordai rossz embert be ne vegye és ebben ő felségének kárt ne tegyen. A juhász ugyanis ha megmarad a szigeti falvakban, továbbá is a királynak adózik. Vörösmarty ebben tevékenykedik.

291 Két hónap múlva már jelenti elért eredményét a Kamarának: „Bizony dolog hogy sok forgatásom vagion rajta, köniörög /ti. a juhász/ azért Uraságtoknak az Istenért én általam, hogy három csizmába és három karmasin beőrbe engedné meg Uraságtok neki, hogy innen Tótfalura mehessen lakni, ugyan azon ő felsége jószágába, mert maradhatatlan ott az helybe, ha pedig Uraságtok oda nem engedi, Uraság nélkül ide be irattya magát az Várba, sem Uraságtoknak sem ő felségének hasznot nem adhat azután." Az ajándék megtette hatását a Kamaránál, a vétekbe esett juhász Tótfalura költözhetett.

292 Beniczky nem hogy bevette volna Vácra, hanem elfogatta Tótfalun, Vácra vitette és 13 juhát „elhordatta". A Kamara tiltakozik: „Őfelsége jussát nem engedhettiük, mert efelé vétekben'esett ember marhástul az Földes Úr hatalmában vagyon. Nem is kelletett volna Kegyelmednek az eofelsége Jószágában embert fogatni. Hanem ha úgy történt a dolog az egyszer adassa vissza az említett juhokat és ennek utána hagyjon a tiszttartónak az ő hivatalában békét." Beniczky így lett a Kamara előtt ismét hatalmaskodó, melyért hamarosan az országgyűlésen is elítélik. Ennek tudatában használják ellene a keményebb figyelmeztetést: „mert mi továb nem szenvedhetünk ésfeleő, hogy a féle küleomb panasz kegyelmedre, eo felségét ne érié Г Úgy látszik, Beniczky erre a fenyegetésre sem adta vissza a „bujdosó juhásznak" /fugitivus opilioni/ a 13 juhát, mert a Kamara l6l9- február. 8-án újból felszólítja erre.

293 „Nem örömmel jutott tudomásunkra, hogy az utolsó megkeresésünk óta a királyi jószágból ellopott 13 birkát bizonyos szökött juhásznak adta Uraságtok, nem pedig Vörösmarty Mátyás tisztnek, az Uralkodó nevében megparancsoljuk, hogy a birkát Vörösmartynak adjátok át, ha ezt nem tennétek, az ügyet az uralkodónak tesszük át." A birkákat tehát visszaadta Beniczky a juhásznak, így ő lett a bűnbak a Kamara előtt. Két héttel később, Vörösmarty törvénytevése után a bogdányi Nagy Péter dolgában is döntött, aki magát háborúságba avatta, ezért „az mi minket illetne, azért vagy tíz karmasint hozzon, vagy 56