Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Jakus Lajos: A töröktől megszabadított Vác 1596–1622

KőrösműrfyMáíírás deák a pozsonyi Kamarához Vác, 1617. június 1. Gazdám aszón is pedig / az Nagyságod méltatlan szolgálója / bánat, siralom mia holt eleven, mert Isten után Nagyságodat tartottuk egi szüvétnekel, ez feoldön pedig erős oszlopunknak és paizsunknak."

27í) Két nappal előtte ugyanis a Kamarától elmarasztaló sorokat kapott: „The rósz ember Mátyás deák, nem hittük volna az te Vénségedhez, hogy neked károllásodra és nekünk gyalázatunkra illen dögöt hozz fel, az még imiett lopva menny eil, de mivel hogy mi ezt az te álnokságodat büntetés nélkül jövendőben sem hagiuk, Parancsolluk meg is neked, hogy mind ezekben az kit az Marussy Birónak irtunk és hattunk mingiart szolgalmatosan el járni és az Viza mégh ez Nagy hét előtt minden bizonial itt legyen."

277 Természetesen a látszólagos harag mögött a jóvátétel fontosabb! Vörösmarty szeme valóban meghomályosodott l6l6. közepe táján s a vakság környékezte, a Kamara „világtalansága miatt helyébe fiára bízta a váci és kevi sziget gondviselését. Nagy Egyed vicekapitány ekkor ajánlotta öccsét Vörösmarty helyett az ispánságra.

278 Egy év múlva Vörösmarty Mátyás annyira visszanyerte látását, hogy amikor fia a haddal Morvába távozott, ismét intézte az ispánság ügyét. Beniczky 1б17. április 13-án, mint helyén működőről ír s egyben kapcsolatukat is tisztázza a Kamara előtt: „Az hol azt írják, hogy Mattias diák én eleömben nem mere jöni és eokett ellenem oltalmazni, mert eőt szitkokkal illettem, és új Ispánt kívánok, magoknak ez dologban is nem Igazán panaszolkottak / ti. a bogdányiak és tordaiak /, mert én minden embernek az eö tisztességet megadom es becsüllöm érdem szerint, Mattias diák penigh valamiben jön hozzám, szabad és mindenkor le ültettem és tisztességesen beszélgettünk minden dolgokról, mondja meg eö maga bátor." 279 Beniczkynek Vörösmartyval a szigeti falvak okot adhattak nézeteltérésre, mert a főkapitány közmunkára erőltette őket, azok pedig tiszttartójuknak panaszkodtak s kérték azok továbbítását 54