Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Jakus Lajos: A töröktől megszabadított Vác 1596–1622

ján hágnak be, onnan belől bocsáták ki Zádory Györgyöt és András deákot. Amíg a zálog kétfelé volt, végeztének egymással. A várbelieket magukat, a feleségeket, a gyermekeket, portékájukat s marhájukat békével elbocsátja a török, ad elegendő szekeret, a kiköltözésre négy napot. A porkoláb szerint abból négy óra lett. Ztrucz főkapitány minden marháját és borait egy hét múlva kihozatta, egyébfele portékáját bepecsételtették, mindenét elhordatták, a váci bírák is adtak szekeret nekik. /A tanúvallatás 12. kérdése azt firtatta, a kapitány kivitte-e marháját előtte, számított-e a vár megadására, ami az árulást vetette előre?/

221 Budai Bornemisza Pál dikátor Pozsonyból időben érkezett vissza, szerencsére még bejutott Vácra. A vár megadása után elköltözött Vácról vissza Szécsénybe. VÁC HÁROM HATALOM ÜTŐKÁRTYÁJA A pozsonyi országgyűlésen, 1Ó19. július 3-án Forgách nádor ismertette Gratiani Gáspár moldvai vajda, portai követ levelét, „melyben álnok ratiokkal /okokkal/ maga haszna keresésére akarja a palatínus őnagyságának persvadealni /elhitetni/, hogy Vácot adják a töröknek... oly erőtlen karban lévén annélkül is Vácnak állapatja, hogy derekas hadnak eredetiben pusztán kelletnejék hagyni, de aranyozhatni, hogy latét angvis in herba /kígyó rejtőzik a fűben/ nem vélem, hogy kedve teljék benne." 222 A felolvasott levél nyomán Ritnay János, a zsitvatoroki békekötésnél Bocskai fejedelem tanácsosa, 1608-ban törökországi követ, felhívja a Rendek figyelmét Vác megtartásának fontosságára. Dóczy István ismét bizonyítja, hogy ők többszörös budai követségük alkalmával soha nem ígérték oda Vácot a töröknek. A Rendek ekkor Lipthay Imre, Bars vármegye országgyűlési követét szemelték ki követnek, s június 8-án kelt Instructioval küldték a török portára, ellátva az összegyűjtött panaszokkal. Alig másfél hónappal korábban, a prágai Hradzsinban a cseh felkelők kidobták az ablakon a rajtuk hatalmaskodó helytartóság két leggyűlöltebb tagját, titkárukkal együtt, s ezzel jelt adtak a háború kitörésére, mely harminc éven át tartott /1618-1648/ Európa majdnem minden népének részvételével. A cseh-morva szövetség támogatására a Porta jóváhagyásával hadba száll Erdély fejedelme Bethlen Gábor, táborával szeptember elején megindul Habsburg Ferdinánd ellen. A török Ferdinánd portai követének megígéri, a békebontó Bethlent hazarendelik, amennyiben az 1604-ben elvesztett Vácot visszakapják. Lipthay követ tiltakozott az ellen, hogy ilyen áron, zsarolással jusson a török Vác birtokába. Bethlen is áthúzta Gratiani tervét, a korábbi kincstári ágenst, a katolikus Habsburg-barát lengyel hatalom exponense leváltását szorgalmazta a Portán. m A nagyvezér ekkor Bethlen erdélyi követének ajánlja fel, hogy hozzájárni a Ferdinánd elleni hadjárathoz, ha Vácot a fejedelem átadja nekik. Bethlen sem vállalhatta, hogy ilyen áron nyerje meg a török támogatását. Annakidején Lippa miatt is elég vád érte. Saját katonáitól kellett viszszafoglalnia s a töröknek átadni az általa egyszer már birtokolt várat, melyet Báthory Zsigmond előzőleg visszaígért nekik. A fejedelem hajlandó Vácot az országtól megszerezni a török császárnak, de három feltételhez köti: „1. A császár Ígérje meg, Magyarországgal a frigyet szentül megtartja, Ferdinánd kedvéért a magyarokat nem veti meg. 2. Ha Ferdinánddal nem tudnak megegyezni a magyarok, választhassanak új királyt, akivel a szultán szintén frigyre lép. 3. A császár Bethlen mellé rendeljen segítséget, a budai basát húszezer emberrel, s a lengyelek ellen is szálljon hadba." 4 4